A sápadt Hold halvány fénye
belehull a sötétségbe.
A csillagok menekülnek,
felhők alá települnek.
Recsegnek a száraz ágak,
viharos hideg szél támad.
Fagy ropog a havas tájon,
fekete madár az álom.
Néma téli éjszakában
új év kezdete naptárban.
Szilveszternek éjszakáján
volt vidámság, volt káprázat,
az új évtől mire várhatsz?
Károgó varjak ránk szállnak.
Amikor már nem várható semmi jó - versed szerint. Mert ugyan van olyan ajánlás is, hogy tudnunk kellene örülni a kis dolgoknak is, kezdve a reggeli kávéval, a kedvenc ruhával, vagy örülnünk kellene különösképpen szeretteink mosolyának és így tovább. Az azonban nem vitás, a soraidból kiérződő érzés, mint sajátod, valóságosan létezik... :-d
VálaszTörlésKedves Gábor!
TörlésTúl a nyolcadik x-en és gyógyíthatatlan betegséggel élve már nem várható semmi más, csak a sötét semmi, de ezt is le lehet versbe foglalni, bár seki nem szívesen olvassa,mert saját sorsát látja benne. minden élő halálra van ítélve. Ez így igazságos és ha nem ígylenne, nem férnénk el ezen a sárgolyón. Mégis nehéz személyesen érintettnek lenni.