Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Tóth Sarolta: Szorrentói emlékSzerelmet hozott a szellőnarancsligetek felől,Te voltál nekem az első,éreztem, a vágy megöl.Sorrent
Tóth Sarolta: Nyugdíjasok pénztárcájaDuzzadt pénztárcámbanfémpénzek csörögnek,néhány kétszáz forinta legnagyobb címlet.Két Maroknyi érme
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
Tóth Sarolta: haikukfriss harapásoknyomai kéjcsatánakboldogan fájnakhajad a párnánkuszáltan szétterülálomba merültén éb
Tóth Sarolta: Eszement versFejemben lakott az eszem,de elvesztettem a fejem,mert fejvesztve menekültem,balesetet elkerültem.Es
Akik mindenáron a pénzt hajhásszák, úgy vélhetik: az élet legfőként erről, s közvetve a hatalomról, a befolyásról, a másokra hatni tudásról szól. A pénz, mint eszköz, csakugyan jól jön, ha van, de hogy a lét másról se szólna?! A legvégül említett szolgák - valamit nagyon is jól éreznek... Sarolta, nyilván te sem véletlenül írtad ezt a végén...
VálaszTörlésKözhely a ondás: a pénz nem boldogít. persze a hiányasem, sőt: kifejezetten "boldogtalanít"
VálaszTörlésSokan eladják a lelküket / már ha van nekik!/ és a becsületüket, a szerencselovagok, hiszen csak egyszer élünk! - de szükséges hozzá, hogylegyen eszünk, bandánk, ismerjük a trükköket, legyenek megfelelő kapcsolataik etc.
Az élet végén már nem fontos annyira, hiszen élvezni sem lehet ha sok van, akkor sem.