Képeddel
kiraktam a hűs eget,
kacagó
felhők mögé bújtál holdnak,
cinkos
méregcsókot nyeltem titokban;
ott
fáj a szív, ahol a test nevet.
A
szerelem hány atombombát robbant?
Talán
még a föld is beléremeg;
ma
suttogva ordítom a neved,
ki
Ámort kerget, bárgyú vagy megrokkant.
Hozsanna
néked, drága angyalarcú!
Szemedben
torzördög-fény kacag:
hogy
vonz a kínzó mágikus falad!
Aj,
mily formát sejtek, a szél is karcsú,
mi
szoknyád redőivel elszaladt:
-
Ints, s nyílik ajkamon aranylakat!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése