Szia, egy kikötőből írok
Mélyen idelent délen
Már nem az vagyok, kit ismertél
Ha még emlékszel
Hogyan éltem
Nem szeretlek úgy, ahogy akkor mondtam egyszer
Azt gondoltam, jobb ha tudod
Betegre várnod magad miattam nem kell
Betegen, betegen, betegen
A szerelemmel
Nincsen se tervem se lakcímem
Reményem sincs, de nem is sóvárgok már
Csak egy hajó vagyok, siklom a pirkadatban
Hol egy új nap, ismeretlen kikötő vár
Búcsúzom, alá is írtam
A nevemet még tudod
Én voltam, ki hajóra szállt, betegen nevedtől
Betegen, betegen,betegen
A szerelemtől
Hallom másnak adtad ígéreted
Amit egykor nekem
A gyűrűm az ördögnek doptam
Írok, hogy elmondjam
Rabláncok nélkül jól vagyok
börtönömből szabadultan
szabad vagyok.
Egy kikötőből írok
De késő van, s tintám elfogyott
A láncaim lehulltak, hajnalban
Messzire indulok
Oda, hol csodás-bársonyos a nappal
S a magányos Vénuszt bámulom
Mikor lefekszem este
Betegen, betegen, betegen
Betegen,betegen,betegen
Betegen,betegen,betegen
A szerelemmel
Mátay Melinda Mária fordítása
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése