Bágyadt napsugarú őszi reggelen
könnyed mosollyal mondtad nekem:
soha sem akartuk hogy te
megszüless, gyermekem.
A kés kezemből csörrenve hullott,
csak néztem rád dermedten,
közben a filmem pergett:
magányos életem.
Folytattad mondatod, de azt
már nem hallotta szívem,
súlya kőszikla volt,
s alatta a halott én magam.
Sokszor jutnak eszembe fájó szavaid,
s annyiszor sajognak sebei.
Nem gyógyul, alattomosan
kapaszkodik belém.
Related Post
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Riba Ildikó: Semmiszemtelen kalászmagasan tartja fejétsemmit érő lét
Mátay Melinda Mária: Vannak napok ….Vannak napok,amikor……már nem számít,hogy féltünk.Vannak napok, amikor….Te jössz.
Blank Judit: JanuárZúzmarát, s ködöt hint a téli hajnalBús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.Feketén sötétlik az ég alj
Riba Ildikó: FényKöltészeti kávéházban ülveelmerengek magamba merülve.Asztalomra kintről betör a fénya táncos játéka
Riba Ildikó: Síró falevélnéma üzenetsíró falevélel nem mondottszavaidat elvittea szomorú szélforgatja néhalomhán lomposanmás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.