Bágyadt napsugarú őszi reggelen
könnyed mosollyal mondtad nekem:
soha sem akartuk hogy te
megszüless, gyermekem.
A kés kezemből csörrenve hullott,
csak néztem rád dermedten,
közben a filmem pergett:
magányos életem.
Folytattad mondatod, de azt
már nem hallotta szívem,
súlya kőszikla volt,
s alatta a halott én magam.
Sokszor jutnak eszembe fájó szavaid,
s annyiszor sajognak sebei.
Nem gyógyul, alattomosan
kapaszkodik belém.
Related Post
Riba Ildikó: Remeteszomorú remeteélete reménytelenelvét mindentamit csak lehetfa odvában töltizord szavú teletmeleg el
László Mészáros: SziromhasadásCsak a tenyered akartam érezni!Nem a bordáimon, nem is az arcomon,csak test-meleg kabátom hideg gom
László Mészáros: FéltelekMagamba rejtve is téged féltelek,nem kell túléljem, és nem kell értened.Talán a képzelet játszik cs
Riba Ildikó: Összetörtösszetört szavakcserepeinőszi dércsíptefázós derengésbenszívem mélyébőlégi szökőkútfeltörő cs
Riba Ildikó: Ajtómnál "Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be." csak néztem arcodat titokbanhalszemen
Riba Ildikó: Függvényeskét konok szinusz és egy kotangensszögfüggvény makogó megoldásaközött nem ártana pihenésvégén vonj
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése