Bágyadt napsugarú őszi reggelen
könnyed mosollyal mondtad nekem:
soha sem akartuk hogy te
megszüless, gyermekem.
A kés kezemből csörrenve hullott,
csak néztem rád dermedten,
közben a filmem pergett:
magányos életem.
Folytattad mondatod, de azt
már nem hallotta szívem,
súlya kőszikla volt,
s alatta a halott én magam.
Sokszor jutnak eszembe fájó szavaid,
s annyiszor sajognak sebei.
Nem gyógyul, alattomosan
kapaszkodik belém.
Related Post
Riba Ildikó: Játékodjátékodnak végre vége...nézz magadra kérlekfelhőként foszladozikmúlt évek virágillataveszni hagyott
Riba Ildikó: Koboldcudar koboldmagyal alattrám vigyorogarcán gúnyszennyes levelassan csorogékszere égicsillag milliósz
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Riba Ildikó: Anyák napi rózsa Rég volt mikor anyáknapján köszönthettelek.Nap ragyogott,virágot ontott,hajladozó rét.Piros r
Riba Ildikó: Falakelválasztanak és összetartanakmegóvnak és eltakarnakfájdalmakat altatjákboldogságot oltalmazz
Riba Ildikó: Lánc lánc-lánc bokaláncmegakadt a lassú tánckifinomult seftelésmindenféle rendelésterápiás kezelés
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.