Vasi Szabó János: Fakó vidék - 4.rész
– Andrea, kedvesem... Engedd magadhoz a fényt! Hasonló emóció, mint az „időrengés” során: a testetlenség érzése egy fekete térben. De most... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Tíz dzsiszei- Festmény: + Mocsár Zsófia
Viaduktokról zúduló könnycseppek nem látják az Eget. Fénytelen élet, búcsúcsókot sosem hajt. Szoborárván rí. Verbalizálom az irgalmatlan f... Tovább olvasom »
Molnár József: Az emlékezet
Borges olvasása közben két gyönyörű láb felcsúszó szoknyája alatt rózsa-végtelen. Az emlékezet mélységeit járni a legveszélyesebb, ... Tovább olvasom »
Blank Judit: Mikor eljön az este
Mikor eljön az este, s alkonypír búcsúcsókját küldi És a tegnap óta szőtt édes álom foszlik szerte-szét Bús fűszálak fakó selymét egy harmat... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Családi kiskarcos
Szemtől szemben fázunk fogvacogva mi ketten, az árva gyermek, s az eszmélő felnőtt, aki lettem: nem volt a volt. Az egókban önzés tarolt, az... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Varjak
Őszi ködben, szűrt napfényben fák ágain, levelek helyén varjak állnak, megrezzenek, károgva messze szállnak. Rövid röptük után temető ker... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Néma az alkony
Néma az alkony bagoly árnyéka mozdul fáradt a szél… A fák fölé lassan estruhát húz az ég. Én még ülnék e szelíd csendben mert itt hallom aho... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)