Őszi ködben, szűrt napfényben
fák ágain, levelek helyén
varjak állnak, megrezzenek,
károgva messze szállnak.
Rövid röptük után temető
kerítésen, sírok dombján
újra nyugalmat találnak,
néha hallani rekedt daluk.
Hideg kőre letérdelek,
koszorút igazítom,
s gyertyát gyújtok,
gyenge fényébe bámulok.
Emlékeim polcán matatok,
hozzátok szólok,
választ nem kapok,
elképzelem mit mondanátok.
Látom magam összetörten,
homlokodat pusziltam,
suttogva kérdeztem:
végre megfelelek neked?
Szóltam: add utoljára
kis kezed, könnyeim
között simogattam.
Hidegét ma is érzem.
Related Post
Riba Ildikó: CsengettyűCsengettyű cseng-bong,udvarias kútágasjeget bont.Vándor éji madárkútkávára messziről száll kuv
Radnai István:jelek és suttogásokcsöndjével éleszt a hajnalkeresem a mutatókat az órána számlaphoz lapul az időhideg rázza hajnalt f
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin
Riba Ildikó: Falakelválasztanak és összetartanakmegóvnak és eltakarnakfájdalmakat altatjákboldogságot oltalmazz
Riba Ildikó: Anyák napi rózsa Rég volt mikor anyáknapján köszönthettelek.Nap ragyogott,virágot ontott,hajladozó rét.Piros r
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Minden sorát magam előtt látom! Fények, árnyak, hangok - gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Juditkám :)
Törlés