Őszi ködben, szűrt napfényben
fák ágain, levelek helyén
varjak állnak, megrezzenek,
károgva messze szállnak.
Rövid röptük után temető
kerítésen, sírok dombján
újra nyugalmat találnak,
néha hallani rekedt daluk.
Hideg kőre letérdelek,
koszorút igazítom,
s gyertyát gyújtok,
gyenge fényébe bámulok.
Emlékeim polcán matatok,
hozzátok szólok,
választ nem kapok,
elképzelem mit mondanátok.
Látom magam összetörten,
homlokodat pusziltam,
suttogva kérdeztem:
végre megfelelek neked?
Szóltam: add utoljára
kis kezed, könnyeim
között simogattam.
Hidegét ma is érzem.
Related Post
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Riba Ildikó: Összetörtösszetört szavakcserepeinőszi dércsíptefázós derengésbenszívem mélyébőlégi szökőkútfeltörő cs
Riba Ildikó: GyöngysoromBoldogságunk morzsáitgyengéd kezekkel színek szerint sorba válogatom.Selyem szálra s
Riba Ildikó: Kényszerkandallótűzben andalítóhangon fahasáb ropoghamvadva izzó fényekitöréshalkuló zengésmagá
Riba Ildikó: Függvényeskét konok szinusz és egy kotangensszögfüggvény makogó megoldásaközött nem ártana pihenésvégén vonj
Riba Ildikó: Templom erdei tó partjánErdő mélyén, bokrok ölén,susogó fák között türkizben fénylő tó vize csendesen csobog.&nbs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Minden sorát magam előtt látom! Fények, árnyak, hangok - gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Juditkám
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.