Őszi ködben, szűrt napfényben
fák ágain, levelek helyén
varjak állnak, megrezzenek,
károgva messze szállnak.
Rövid röptük után temető
kerítésen, sírok dombján
újra nyugalmat találnak,
néha hallani rekedt daluk.
Hideg kőre letérdelek,
koszorút igazítom,
s gyertyát gyújtok,
gyenge fényébe bámulok.
Emlékeim polcán matatok,
hozzátok szólok,
választ nem kapok,
elképzelem mit mondanátok.
Látom magam összetörten,
homlokodat pusziltam,
suttogva kérdeztem:
végre megfelelek neked?
Szóltam: add utoljára
kis kezed, könnyeim
között simogattam.
Hidegét ma is érzem.
Related Post
Riba Ildikó: Tulipán sejtelmesen sziporkázótéli tulipánboldog napot hoztálkényes piros-sárgánfejed bólint alázattalkarcs
Riba Ildikó: Szomorú szabadságMegtehetném, mégsem teszem,szürke felhők táncát járjam.Szeretet és bánat hangjabús hegedű húrján&nb
Riba Ildikó: Sikolybanszavak elhallgatnakmakacs falak leomlanakereje elméket kavarkétélű fájdalom facsarsikolyban állok m
Riba Ildikó: Kerítés barna léces kis kerítéshatár szélén körbenézlába mellett búzavirágpipacs nyújtja nyakát köré f
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Minden sorát magam előtt látom! Fények, árnyak, hangok - gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Juditkám
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.