Őszi ködben, szűrt napfényben
fák ágain, levelek helyén
varjak állnak, megrezzenek,
károgva messze szállnak.
Rövid röptük után temető
kerítésen, sírok dombján
újra nyugalmat találnak,
néha hallani rekedt daluk.
Hideg kőre letérdelek,
koszorút igazítom,
s gyertyát gyújtok,
gyenge fényébe bámulok.
Emlékeim polcán matatok,
hozzátok szólok,
választ nem kapok,
elképzelem mit mondanátok.
Látom magam összetörten,
homlokodat pusziltam,
suttogva kérdeztem:
végre megfelelek neked?
Szóltam: add utoljára
kis kezed, könnyeim
között simogattam.
Hidegét ma is érzem.
Related Post
Riba Ildikó: Égi ecsettitokban tángáltamszomorú szívedszótlan suhanjlétemnek legyél mankó félig törött támaszvigaszu
Blank Judit: JanuárZúzmarát, s ködöt hint a téli hajnalBús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.Feketén sötétlik az ég alj
László Mészáros: VérpirosMég nem tudom, hogyan mondjam el neked,olykor a csillagok eleven sebek.Vaksötét tükörbe hasadt hold
Riba Ildikó: JelekNémaság szavadujjad nyománjeled szalad.Pillangó szárnnyallevegőbe rajzolodszínes álmodat:rajta tava
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Riba Ildikó: Ha hagynátok Hazugságban, kínbancipeltem gyötröttéletem keresztjét.Meghúznám magamkietlen odúban,ha végre
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Minden sorát magam előtt látom! Fények, árnyak, hangok - gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Juditkám
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.