Add Uram, hogy emberségesen éljünk, emberi voltunkat sohasem feledve! Sohasem úgy, mint, aki nem tudja, hogy a művészet a hit nyelve és ninc... Tovább olvasom »
Add Uram, hogy emberségesen éljünk, emberi voltunkat sohasem feledve! Sohasem úgy, mint, aki nem tudja, hogy a művészet a hit nyelve és ninc... Tovább olvasom »
Az autó motorjának a hangja rezeg bele a nagy csendbe. A fák, mintha vitorlások lennének, úgy suhannak el az úttest két oldalán.. Az aszfalt... Tovább olvasom »
Csöndes az este, lehűlt a föld, A temető fénybe öltözött. Gyertyaláng lobban a szélben, csillagok, a sötét éjben. Elmentetek, a hiányotok ... Tovább olvasom »
Hideg a hold lehelete, kikericsek bújnak össze sápadó réteken. Ásít a nyár… szakadt szandálja avaron pihen. Elhullajtott fecsketollat kócol ... Tovább olvasom »
A város lassan elcsöndesül végre, kialszik a fény az utolsó ablakban. Némán hajol ránk az éjszaka kékje, s az idő szíve, lassabban dobban. ... Tovább olvasom »
Örökkön örökké Időnként, az orrom alatt, még mindig hallok egy elmorzsolt kis sikolyt. Egy magamba gyűrt, keserű hangulat ízét még ér... Tovább olvasom »
Hatvan után a halálra készülök. Ne mondd, hogy korán! Nem tudhatod - Kortársaim már hulló csillagok. Tovább olvasom »
Vannak napok, mikor nem kel fel arcunkon a mosoly, árapály takarásban marad, hiába szórja forrón sugarait a kánikulai, trópusi nap, az égen ... Tovább olvasom »
Elillanó idő hordalékát méri vízparton a néma csend, s egy tétova lépés a parton keresi ósdi remény tüzét. Még áll a múltban a büszke pill... Tovább olvasom »
Halkan szellő kel a tájon, átrepül a zöldellő fákon. Kint a kertben nyílik a virág, színekben pompázik a világ. Kismadár dalol bogas ágon,... Tovább olvasom »
Van nekem ez ismerősöm. Nem barátom, de én vagyok a pótlék arra az esetre, ha éjfélkor rajtam kívül senki sem veszi fel neki a telefont. Akk... Tovább olvasom »
Ez már a vég. Most kellene a múltat visszaálmodni és könnyebb lábakkal nekivágni ismét. Ám fáradt vagyok és egyszerűbb feledni a jegenyék so... Tovább olvasom »
Piros pipacsok közt kúszik az alkonyat, rétek felett a levegő illatos. Csendben ébred a hűvös gondolat, az elhaló szürkeség bánatos. Korha... Tovább olvasom »
Otthon melegében emberség honol, egyenlőség és tiszta kölcsönösség dalol. Minden szónak és tettnek hatása, Ma ez lelkünk békés, biztos vára.... Tovább olvasom »
Boldog vagyok! Elégedett. Van tető A fejem felett. Dolgozom, úsztam is - Most a napon kusza fűszálak hajlatain hangyák vonulását stírol... Tovább olvasom »
Az utazás nem akkor kezdődik, amikor belépsz az erdőbe, hanem amikor végre nem menekülsz tovább önmagad elől. A fák addig is ott álltak. Nem... Tovább olvasom »
Sziklához kötöztek, belevájtak, eleven testem közönyösen tűrte emberségem elvételét, hiszen sziklába vájtak, megkötöztek, örök életre kárhoz... Tovább olvasom »
Az idő lassan mindent felemészt, homokba fojtja a lüktető neszét, fáradt szívem már megpihenni kész, lüktetése ritkul lassú dobbanásig. Le... Tovább olvasom »
Elküldtél. Harcoltál velem. Nem ismertél fel. Kár. Én voltam a Szerelem. Tovább olvasom »
Fehér lap előttem, rajta sötét kérdőjel: Döntenem kell végre, küldjem-e, vagy mégsem. Piros postaláda, résén suhan a boríték, elindul hozzád... Tovább olvasom »