Halkan szellő kel a tájon, átrepül a zöldellő fákon. Kint a kertben nyílik a virág, színekben pompázik a világ. Kismadár dalol bogas ágon,... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Barangolások bipoláriában
Van nekem ez ismerősöm. Nem barátom, de én vagyok a pótlék arra az esetre, ha éjfélkor rajtam kívül senki sem veszi fel neki a telefont. Akk... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Ez már a vég
Ez már a vég. Most kellene a múltat visszaálmodni és könnyebb lábakkal nekivágni ismét. Ám fáradt vagyok és egyszerűbb feledni a jegenyék so... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Esti csend
Piros pipacsok közt kúszik az alkonyat, rétek felett a levegő illatos. Csendben ébred a hűvös gondolat, az elhaló szürkeség bánatos. Korha... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Igazság
Otthon melegében emberség honol, egyenlőség és tiszta kölcsönösség dalol. Minden szónak és tettnek hatása, Ma ez lelkünk békés, biztos vára.... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Ajándék ez a nap
Boldog vagyok! Elégedett. Van tető A fejem felett. Dolgozom, úsztam is - Most a napon kusza fűszálak hajlatain hangyák vonulását stírol... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Finom, elmélkedő, belső utazás
Az utazás nem akkor kezdődik, amikor belépsz az erdőbe, hanem amikor végre nem menekülsz tovább önmagad elől. A fák addig is ott álltak. Nem... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Sziklához kötöztek…
Sziklához kötöztek, belevájtak, eleven testem közönyösen tűrte emberségem elvételét, hiszen sziklába vájtak, megkötöztek, örök életre kárhoz... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Idő (Variációk egy gondolatra IV.)
Az idő lassan mindent felemészt, homokba fojtja a lüktető neszét, fáradt szívem már megpihenni kész, lüktetése ritkul lassú dobbanásig. Le... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Kár
Elküldtél. Harcoltál velem. Nem ismertél fel. Kár. Én voltam a Szerelem. Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Fehér lap
Fehér lap előttem, rajta sötét kérdőjel: Döntenem kell végre, küldjem-e, vagy mégsem. Piros postaláda, résén suhan a boríték, elindul hozzád... Tovább olvasom »
Mészáros László: Naplórészlet
1994 nyara volt. A Hősök tere akkor még nem csupán Budapest egyik legszebb tere volt számomra, hanem szolgálati hely, felelősség és próbatét... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Csöndgyűjteményem hangokat keres
van egy olyan részem, mit bennem hagytál örökre, mikor meghalni mentél. számos olyan gondolat bunyózik bennem, amelyeket nem mondtam ki so... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Felhőkbe öltözött nappalok
benyúlok a hétfők hóna alá, s megpróbálom felemelni, messzire dobni, mint kisgyermek a labdát. pár óra relációjában olyan kicsinek tűnik min... Tovább olvasom »
Mészáros László: Kezén pillangóval könnyebb lett
Néhány nappal ezelőtt történt, egy olyan délutánon, amelyről az ember akkor még nem tudja, hogy később hosszú ideig fog benne élni, mint a r... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Újjászületés (Variációk egy gondolatra III.)
A téli fagy mögött már lapul a tavasz, nehéz rögök alatt új élet fakad, minden mély seb lassan beforr, az elnémult szív újra dobban. A s... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Éjjeli fohász
Uram! Ilyenkor szeretek találkozni veled, mikor a csönd elhalkul, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz némaságunk szárnyai, mert van miről... Tovább olvasom »
Solveig von Schoultz: A völgy ( Mátay Melinda Mária fordítása)
A kezed senki se fogta, senki se szólt: vigyázz rá. Ez a most. A völgy, amit nézel, kanyargó vizeivel, rejtőző erdeivel, szelíd lélegzetével... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Végső tél (Variációk egy gondolatra II.)
Fagy szívja ki a táj melegét, magányos varjú károg kornyadt ágon. Mocskos, szürke cserép, az égbolt, nincs már remény: útra rászáll a dér. M... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Pessoa a halált várja
Pessoa térdei megroggyannak a mólón. Bűvölten nézi, ahogyan a sirályok Isten kötényéből csillagokat esznek. A világ sötétségbe borul, sétapá... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)