Ma is ők jönnek velem szembe szememen át mind a szívembe. Pupilla-kapuim mindig nyitva, mohó étvágyam gyarapítja a látvány, mikor b... Tovább olvasom »
Ma is ők jönnek velem szembe szememen át mind a szívembe. Pupilla-kapuim mindig nyitva, mohó étvágyam gyarapítja a látvány, mikor b... Tovább olvasom »
Téli éjnek leple alatt ködbe zsugorodik a táj, Csend uralkodik az utcán, csend szelídült szobámra rá. Hajnal ébredése csillapítja... Tovább olvasom »
Réteges felhők gomolyogtak a magasban, de a szél csak óvatosan mocorgott, mintha még pihenni akarna. Jócskán benne járta... Tovább olvasom »
néma csend odakinn dideregő világ eldugja felhők mögé halvány csillagát perlekedik megvadult széllel fagyott lélekkel meleg s... Tovább olvasom »
Tudod, vagy elfogadod a Sorstól kínzó fájdalmad évszakait, amíg gyönyörrel csenget ajtókon jövetele a Tavasznak, új világot hir... Tovább olvasom »
Versem szállj a szélben, üzenetem mindenkit elérjen. Legyen végre egyetértés, békés egymás mellett élés. Nem muszáj szeretni,... Tovább olvasom »
A pillanat varázsát öleld át bölcsen. Engedd, hogy karjaiban ringasson. Ringasd őt el. Ami volt, már elmúlt, ami lesz, még álo... Tovább olvasom »
Kezeim között aludtál el, tested melege adta gyönyörrel fonódik lelkem, a testem megremeg, s ez álom megtelik s... Tovább olvasom »
Fagyba fúlt a zord tél, jeges szél nyöget, földből vasat fagyaszt, vizekből követ. Hó hullong a hóra, hó hóra, fagyba fúlt a zord ... Tovább olvasom »
Egy hajlott hátú öreg nénike a botjára támaszkodva lassan haladt a jeges, fagyos úton. Minden lépését megfontolta, ebben a korban egy ... Tovább olvasom »
http://undergroundbolt.hu/rozsakut Tovább olvasom »
A nagy világnak zúgó, vad zajában egymásra találtunk ő meg én. Azt hittem akkor, örökké tart az élet, a boldogság enyém marad soká, d... Tovább olvasom »
A takaros, kicsi ház ott állt a falu közepe táján, egy mellékutca sarkánál. Felfele nem törekedett, de az eresz hosszan kinyúlt a k... Tovább olvasom »
egy tehén felbőg birka béget József épp három királyt fogad és nem tudja még hogy mivégett oly elfogódottak az urak akik szabódva ... Tovább olvasom »
Ez a történet, a mi igaz történetünk, egy nagyon szomorú medve mese, de el kell mondanom, mert mindenkinek meg kell tudnia, miként tet... Tovább olvasom »
(Egy pedagógus vacsorára, 2013.dec.13.) Remegő gyertyák súgják: remélj, békélj, ne félj, tiszta szívűek várják: mikor jön el az éj, ... Tovább olvasom »
Lehetnék akár én is, ha igazán akarom. Ha józanul átgondolom, nem akarhatom. Jó volna mégis. Mert nem voltam senkinek soha követőj... Tovább olvasom »
Juhász Árpádné Erzsébet fotója a Duna parton ősszel, kora reggel készült Tovább olvasom »
Örömmel áldoztam néhány napomat, e száraz tölgydarabra, hogy legszebb arcát fordítsa felém... Sárkány Sándor Tovább olvasom »
szerénység oltárán kék futószalagon tekereg kendőzetlen igazságod kanálisban tajtékzik zordon fogalmazott fabulám igaz szava Tovább olvasom »
Először a lányát ismertem meg. A fodrászatban, ahová jártam, ő volt a fejmosó. Aztán kiderült, hogy ... Tovább olvasom »
A költészet a lélek örökzöld fája, üzenet minden levele, virága. Múzsák kegyeltje a költő, ihletett sorait őrzi sok-sok emberöltő. A... Tovább olvasom »
Sár sikított szennyes vízen át, láttam halvány, ázott mosolyát, s hallom cseppnek lebukó zaját. Tűz hars... Tovább olvasom »
ha elaludna az Idő porkolábja visszaszökhetne ami elmúlt volt- séták indulnának a tájba erdőtűz gyufásdobozba, sértő szó a szájba vi... Tovább olvasom »
erővel ne fuss mennybe a földi pokol útját járni kell Tovább olvasom »
A vonat lassan nekiindult, a kerekek üteme lassan felgyorsult. Egyedül ültem a fülkében így ez a ritmus elandalított és emlékképeket ... Tovább olvasom »
2. rész Mi az, hogy muzulmán vagyok? Eddig mi voltam? Voltam egyáltalán valamilyen? Leginkább a világ volt körülöttem valamily... Tovább olvasom »
Holtak napján sírodnál Úgy lüktet a szél, minden falevél feljajdul az esteli csendben, pattog a toboz, hangot viszonoz ... Tovább olvasom »