Utolsó koszorú

néma csend odakinn
dideregő  világ eldugja
felhők mögé
halvány csillagát
perlekedik
megvadult széllel
fagyott lélekkel

meleg szobánkban
ünnepet ajándékkal várunk
de ki gondol arra
aki híd alatt
hidegben könnyét
hullajtja
nincs kabát rajta
nincsen sálja
nincs egy morzsa
cserepes szájában
menj hozzá
szíved ne legyen kemény
adj neki ruhát forró teát
adj kenyeret mézzel
életét mentsd  
ne kérdezd mi történt veled
érezd azt a kínt mi
idevitte
szánalomból
mondj imát helyette

ha véget ér életének
rövid fájó útja
szemed sarkában
könnyed legyen
utolsó koszorúja

Riba Ildikó