Hány megálmodott tervünk hullt a porba, nehéz kőtömbnek faragatlan lett a sorsa, formájuk a múltban elmerül gazok között tehetetlen... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Beszélgessünk
Lépten, nyomon találkozom emberekkel, akik nehezen, és fájva hurcolják magukkal belső magányukat, a beléjük rekedt kérdéseikre sosem ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Vonzerő
Különb, mint más, övéi öröme. Délcegen járkál, fenn aura glória. Hívsága diktál, legyűr a kondija. ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Jégcsepp
rojtos felhőben cseppen csillogó vízcsepp lehullva jégszem Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Testünk labirintusa
Testünk labirintusában nagy üregek vannak, ezekben az üregekben fontos szervek laknak. Életünkért munkálkodnak, táplálkoznak, tiszt... Tovább olvasom »
Farda József:Színek
Maszatka. Visszaemlékezett, hogy így hívta az édesanyja kislány korában. A becenév teljesen jogos volt, hiszen állandóan csatakosan, ... Tovább olvasom »
Herendi Judit: Éji varázs
Felszállt az égre az éji varázspor, Elfútta könnyem a hajnali szél Körberagyognak a csillagok csendben, Jégtakaróban a nappali... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ajánlás
Félsz? Éberré tesz. Szorongsz, aggódsz? Csak kóros ne legyen. Érzéseid riasztanak? Ha ellenállsz a végeken, megsegít a képz... Tovább olvasom »
Kapolyi György: In memoriam Edgar Allan Poe
Az egyszárnyú kovácsoltvas kapu az egyetlen bejárata a magas téglafallal körülvett, elvadult kertnek. A fal mentén húzódó, kissé tö... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A kíváncsi legyecske
Kíváncsi legyecske lába beleragadt a lekvárba. csábította finom illat, "gyere, kóstolóra hívlak" anyja óvta: ne menj, drág... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Tenger
zuhogó esőn bőröm sajogva ázik fenyegető félelmem őstengerként hullámzik fájdalom csobban szeretet mélyre merül lehelet... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Szerémia tornya
A városka szeme fénye a főtéren álló torony volt, amely hatalmas alapjaival, és hosszan támaszkodó pilléreivel robusztus méltósággal ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Életed alkonyán - anyák napjára
Életed alkonyán rád talál a magány. Fájnak a régi sérelmek, fájnak a kedves emlékek, mert nem tér vissza már a régi boldog nyár. K... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hátha
Szétesőben, szétszórtan, téblábolsz még időben-térben. Összeszednek? Jobb, ha magad teszed. Hátha még teheted. ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Talán 1
Szobámban didereg a meleg, a kulcslyukam is valamiért berekedt, a múlt kopogtat befagyott ablakomon, szobámba lépve, bő köpenyét tárt... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Idegen
Aki előtt nem szívesen beszélsz a dolgaidról s magadról, ő valójában számodra egy idegen. Idegen, kivel kezdetben könnyebb baráti jó... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A fenyők állva halnak
Már napok óta, csak értetlenül állt esténként az ágya mellett, nem értette, hogy már ötödik éjszaka azt álmodja, hogy görkorcsolyázik... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Miértek - felelet nélkül
Miért nevet, akinek sírni kell? Miért temetik, aki szólni mer? Miért hisszük a sok hazugságot? Miért hallgatjuk el az igazságot? Mi... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Okozat
Ismét megaláztak. Gyűlölöd a tanúkat, jobban, mint a tettest. Elmondanád, mint esett? A megértőd is ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Egy fekete, egy konyak (sosemvolt beszélgetés a Tulipánban) Szőcs Kálmán (1942 – 1973): „Megszokni könnyű, csak élni nehéz „
Ültünk a Tulipán cukrászdában, ki egy fekete, ki egy konyak társaságában, és mondtuk, és mondtuk a magunkét. Fejtegettük világmegvált... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)