Krizantém-arcú, mélykék tó virít, szélcsend vasalja ezüst ráncait. Nádvégre tűzött lepkeszárny virraszt, csönded visszhangja újra felriaszt.... Tovább olvasom »
Krizantém-arcú, mélykék tó virít, szélcsend vasalja ezüst ráncait. Nádvégre tűzött lepkeszárny virraszt, csönded visszhangja újra felriaszt.... Tovább olvasom »
Aztán csendesen, lassan, titokban, mint hó után a föld, felébredünk. (a téboly a halál... Tovább olvasom »
Mi az error meséld el nekem: error a hiba, mi életem megbicsaklott sora. Hittem a hiteltelent, vesztettem szerelmet - szenvedélyt, ezt do... Tovább olvasom »
Sziasztok! Akartok esetleg csoporttalálkozót? Olyan rég dumáltunk! Utálhatnánk egymást. :) Tovább olvasom »
Őriztem szépnek hitt emlékedet: időnként leporoltam, simogattam. Azt mondtad sose kellett volna... Egy mozdulat, és söpörtem mindent: kuka... Tovább olvasom »
Tegnap az óvodában, egy kisgyerek átadott nekem egy csokor hóvirágot. Azt mesélte, hogy a testvérével szedték…. Suttogva köszöntem meg, ma... Tovább olvasom »
Én ezüstöket kértem. A nyár zöldeket hozott. Én ezüstöket kértem. Az ősz aranyat adott. Én ezüstöket kértem. Te tél platinát adtál. A tavasz... Tovább olvasom »
Rügyek és szirmok nélkül, üresen zihál, amennyire csak üresnek érezhető egy faág, mintha béna lábait verné egy világszép leány. Lásd, zuhog ... Tovább olvasom »
1. Ne szólíts, Apám, többé gyereknek, öldöklő szívű felhők temetnek! Kifosztott akol, állok a napon, tűző árnyékom véremmel marom. Égnek az ... Tovább olvasom »
tapogatózó tegnapi áporodott álmod rózsaszín szőttes kútból csurranó friss víz hűvöse érzékeid ébreszti varázsos világban valóságod vár ... Tovább olvasom »
Vagyok a szirmon felejtett parázs, Sorsom virága lázas lázadás. A Hajnal előtt ki halkan kinyílt, a sötétlő föld, a vérrel telt sík. Ki szív... Tovább olvasom »
Az a fiú ott, jól van. Odakint lehet, ameddig csak akar, és akkor megy aludni, amikor kedve van. Akkor eszik, amikor szeretne és úgy, ahogy ... Tovább olvasom »
A türelem gallyán sorvad a részvét. Nincs már virágot tápláló oldat. Nem leled bennem éltető vér cseppjét: Lelkem vesztének oka a bánat. A n... Tovább olvasom »
Egyetlen kövem tóba dobtam. Mindenünk oda! Ki segít hát a víz pillanatnyi kráterébe visszahelyezni a csobbanást? Tovább olvasom »
szavak elhallgatnak makacs falak leomlanak ereje elméket kavar kétélű fájdalom facsar sikolyban állok magam fogolyként arctalan élet törmelé... Tovább olvasom »
Ma kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák közt Nyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét, És ágak közt megbújtak, zöld lombokban ... Tovább olvasom »
szellő volt karod orkánerő dagasztott vihar lett szárnyad Tovább olvasom »
Látod-e vajon te is, Kedvesem? A néma éj kifakadt véraláfutása csöppen el vörösen, s alkonyi ingben feszengő, szőke nyárfasor tovapattant go... Tovább olvasom »
Angyalka már jó ideje csetlett-botlott a nagyvárosban. Hol egy dudáló autó elől ugrott el, hol egy rohanó fiatal lökte fel, hol pedig egy ör... Tovább olvasom »
hallgat az ég hallgat a sötétség hallgatok én nyúló némaság helyettem csalfán búsan beszél Tovább olvasom »