Tomor Gábor: Eljött az idő
A varázsló kinyújtja kezét,
következik a mássá levés…
Jó rég volt, hogy élni kezdtek.
Vagy alig-időnyi csupán?...
Nem kérték bár, de elfogadták
a sorstársakkal ezt a létet.
Napok jöttek, napok múltak,
éreztek, féltek a bogyók;
hol sötét volt, hol áradt a fény,
amiből ők sem egyként kaptak.
Vihar dúlt, eső áztatott,
satnya szemekké romlottak,
akik erősebb társaiktól
csak ritkán látták meg a napot.
Telítődve már furcsamód
beletörődtek, elnézték
egymás különös természetét.
Voltak. Míg el nem jött az idő.
Megrázó, sorsos pillanat:
fürtjeik meg-megrezzentek,
értve-értetlen megérettek –
a bánat belőlük kifakadt.
Így lám…
Elvégeztetett.
Szüret,
szőlőszemek.
Kép: A szerző alkotása, címe: Szüret
Nagyon tetszett, habár én lehet, olyan kedvemben vagyok, de többet érzek ebből a versből, mint a szüret leírását...
VálaszTörlésCsak nem? :)
VálaszTörlésÖrülök megjegyzésednek, kedves Ditta!