tündöklő hópihék
szégyenlős súlya
hajtja bókoló
fenyőág hintáját
magára teríti
felhő uszályát
résén kandikál
hajnali holdvilág
fényében jégvirág
nyújtja fel kecses
nyakán szirmait
csilingeli vágyait
Riba Ildikó: Jégvirág
Szeretettel gratulálok versedhez: Mila
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
TörlésKedeves Ildi.
VálaszTörlésEz, igazán szép, és kedves vers.
Tetszett,
gyuri