Volt egy olyan generáció,
amelyben még úgy ismerkedtek,
hogy egymás mellé ültek le a buszon,
vagy egy könyvtárban beszélgettek.
Nézték, ahogyan a csillagok
nyári éjszakán átcikáznak
a gömb-golyó-boltozat láthatárán –
fogócskát játsznak.
Nem vallottak szégyent
tisztaságból, emberségből,
s mégsem hiányzott a parázs
szerelmi életükből.
Irigyelhetné sok fiatal,
noha elképzelni sem tudják,
miként lehet – a romantika,
akár a kagyló igazgyöngyét izzadja,
úgy szülje meg törvényét:
a házastársi dogmát.
Kép: Paul Klee: A mag körül
(Veszprém, 2016. december 9.)
Az "ősök" egymásra találásának módjairól valóban nem tudhatnak sokat az utódok. Filmek, könyvek is csak példázhatják a korábbi korok ismerkedési viszonyait. Ám az új generációk sem elveszettek, ők is megtalálják - meg fogják találni - a tartós kapcsolathoz vezető formát. :d
VálaszTörlésNagyot változott a világ és nem előnyére. ez a párválasztásra, a szerelemre, a magánéletünk minden szférájára vonatkozik.
VálaszTörlésÉrzésem szerint kevés, fogy a szeretet , a tisztelet és a becsület, a hála...
nem is kíváncsiak a mai fiatalok - unalmas! - a régi értékekre, erkölcsre, szokásra. A szabadság nekik = szabadosság. Tanárként sok fiatalt ismertem, neveltem, de ma már nem szívesen lennék velük naponta oktató-nevelő példa.
Engem szigorúan neveltek, unokáim sokkal lazábban élnek, de megbocsátom,mert el kell fogadni a kor szabályait.
Nyilván bízni kell a fiatalokban és a megváltozott korszellemben is, ugyanakkor fontos a valóságreflexió, az összefüggések és következmények belátása. Úgyhogy mindkettőtökkel egyetértek, köszönöm tartalmas hozzászólásaitokat!
VálaszTörlés