Tóth Sarolta: Haláltánc-ének /Villon nyomán/
Sikerrel kutat a tudós,
az eredmények biztatók,
önbizalma egyre nőtt.
Jött a Halál, elragadta,
és vitte - vitte őt.
Az ünnepelt díva arca
mosolyog a reklámokon,
népszerűsége egyre nőtt.
A Halál jött, elragadta,
és vitte - vitte őt.
A népvezér épp szónokolt,
a tömeg tapsolt neki,
hatalomvágya egyre nőtt.
Jött a Halál, elragadta,
és vitte - vitte őt.
A vadász ült ˝méla lesben˝,
de rárontott egy fenevad,
zsákmányára büszke volna,
de jött a Halál, elragadta,
és vitte - vitte őt.
A pap éppen Istent hívta,
hogy imáját meghallgassa,
vele áldoztak a hívők,
de a Halál jött, elragadta,
és vitte - vitte őt.
Lehet koldus, lehet király,
Pénz, hatalom, érdem, tudás,
nem tartja vissza a halált,
megragadja, nem ad időt,
és viszi - vissza nem hozza - őt.
Ez így igaz, megírtad a tanulságot is, kedves Sarolta. Talán annyi kiegészítés: bárki volt is, kinek mennie kellett, érdemei-érdemtelenségei, valamint elfogultságai szerint ítéli meg az utókor. :-d
VálaszTörlésKedves Gábor! Az utókor elég hálátlan, elfeledi a méltókat és az aktuális érdemteleneket isteníti, ezt gyakran tapasztaltam.Ez nem jelent fejlődést sem, sőt, sok érték megy veszendőbe, - hogy csak az irodalomnál maradjak.
VálaszTörlésLehet, hogy konzervatív, illetve "maradi" vagyok.