Álommadár párnámra szállt,
halkan dúdolta víg dalát,
szebben, mint a szülőanyám,
fals hang nem hagyta el ajkát.
Ismeretlen táj felett repültem,
alant láttam folyót, tavat, tengert.
Embert, falut és várost kerestem,
helyettük füstölgő üszögre leltem.
Madárkám szomorú dalra vált.
Tovább szálltam. Ez mit jelent?
Házak, parkok, uszodák, de
nincs sehol egy boldog ember,
semmibe tekintő hölgyek
fákat ölelnek férj helyett.
Ilyenné válik a világ?
Nyomorra, férjhiányra vált?
Madárkám szomorú dala szállt.
Ember, bomba és mérges gáz.
Tegyél ellene kismadár!
Tévedsz, én csak énekelek.
Fajtád kezében van a hatalom.
Tehettek jót és rosszat, jól tudod.
Madárkám vigyázva vállamra állt,
együtt énekeltük a hit dalát.
Az emberben ott lakozik az összeférhetetlenség, az önzés, sokszor a harácsolásig, s ha éppen kevesli a napi csetepatét, kirobbant véres háborúkat. Kismadár és mások dala nem sokat ért ez ellen. Meglepő? - a békességért is küzdeni kell...
VálaszTörlés