Hívom a Napot minden áldott reggel,
jöjjön be hozzám, melengesse lelkem,
kikerüli kukucskáló házam ablakát
Holdat karolja, őt is magával hurcolja
csillagok sírnak, az árván maradtak,
kinyújtom karom, magamhoz ölelve
könnyeiket letörlöm, vigasztaló szó
helyett reájuk csókot lehelek
szeretetet ültetek bús lelkükbe, ők
imádják ha énekelek, ha rájuk nevetek.
Hold hangja távolból biztatólag súgja:
Ne féljetek, az úralkodó most én vagyok.
Nap, Hold és csillagok: velem miért játszatok?
Égiek játékáról írsz, kedves Mila, de bizony felsejlett előttem mindaz, ami mintegy megtévesztésként a földi világunkban zajlik. Nagy-nagy játszmák zajlanak magasabb körökben, s bár elárvulnak a lentebb érintettek, ők csak nézik-nézik: mint teszik magukat ott fent a nagyok... @-)
VálaszTörlésKedves Francis!
VálaszTörlésKöszönöm értő szavaidat. Elemzésed tökéletes. Attól féltem, kicsit megtévesztőek lesznek a csillagok, de ha Te megértetted, nekem ez a legfontosabb.
Szeretettel üdvözöllek: Mila