Fehér szín, a tisztaság szimbóluma,
szűzi léleknek patyolat-palota.
Felhőtlen éjen Hold méla fénye,
bárányfelhők vatta-ablakán
derűs nyári ég csipkefüggönye.
Fehér liliom halotti kézben,
frissen hullott hó földünk abroszán,
érintetlenül, tisztán és puhán.
Nekem a fehér a halált jelenti,
kórházi ágyat, gyűrött lepedőt,
halálba hanyatló anyám arcát,
hártyásodó szemét, tekintetét,
ajkának utolsó rebbenését,
elszálló lelkének suhanását,
fehér virágból kötött koszorút,
szelíd bánatot, sírást, szomorút.
Egymásra torlódtak gyorsan az évek,
sok éve már, hogy temettünk téged.
Harmatos hajnalok gyakran idéznek,
édes álomból ébredve érzem,
árnyék alakban velünk maradtál.
Legyen havas tél, legyen virágos nyár
rád emlékeztet a patyolat-pára,
fekete árnyék - fehér a gyásza.
Lehet halálának akár sok éve, az anyákat nem felejti a gyermeki emlékezet. Megjelenik sűrűn a homályló alak, és vele, míg egy időre el nem tűnik: a szomorúság, a gyász szelleme. - Jól érezteted, Sarolta - milyen különös is - ezt az éltető együttlétet!
VálaszTörlésIgen, ez a legszorosabb, eltéphetetlen kötelék, még akkor is,ha elhagyják egymást még életükben.
TörlésA gének a lelkünkben is jelen vannak talán.