Gyermekkorom
háborús karácsonya,
frissen fűrészelt fenyőfa illata,
kevés ajándék, sok-sok szeretet,
együtt énekleltünk
szent-énekeket.
Fagyos éjszaka,
istentisztelet, évente
éjféli mise - Jézus született.
Bombázó repülők zúgnak az égen,
sivít a sziréna: veszélyt jelezve
menekülünk a pincébe le,
de lelkünkben már béke:
imádkozunk: :legyen
a háborúnak vége!
Háborús karácsonyok, folytonos félelem, menekülés az óvóhelyekre... Így érthető meg, hogy ahol a fegyverek szava harsog szakadatlan, onnan az emberek miért is menekülnek a világ biztonságos(nak vélt) helyeire. Igen, legyen béke, de vajon hogyan szüntetheti meg a hatalmi érdekektől vezérelt világ a háborús gócokat?! :-?
VálaszTörlésSehogy! Harc a vérünkké vált, táplálja a folyamatosan táplált gyűlölet. A globalizáció a háborúkat is világméretűvé tette - és ez a világ sokkal tágabb, mint a régi, mert virtuálisan mindenki számára elérhető és aki nem harcol, az is manipulálható.
Törlés