Kidobtak egy altest tisztán tartására
szakosodott eszközt Kispest határába.
Tavasz jött, s a világ éledt, ahogy szokott,
csóró fajansz volt csak keserű és kopott.
Rozsdás lé csordogált elnyűtt zománctestén,
míg körötte románc zajlott minden estén.
Lassan benőtték a törtetőbb növények,
végül elfogadta sorsát, hát övé lett
ez a mikrokozmosz, ahol az igények
csöppnyik, de beszólhat bidé a bibének:
- Flitteres nóziját hordhatja fönn váltig,
Ön is csak egy rovar ülepére vágyik…
Különös dimenzióban vetted célba az elmúlást, illetve gyakoroltál némi "erkölcsnemesítést" is, kedves Attila. Ahogy kell, fanyar mosollyal olvastam...
(Mindenesetre tűnődtem egy keveset a címen. Mivel funkcióját tekintve használhatatlan, kidobott tárgyról írtál, akár rendben is volna. De mi van, ha a munkád mineműségére utalsz az idétlen-nel; ez esetben talán zárójelbe tehetnéd a B-t. Ám szöveged egyáltalán nem annyira idétlen, hogy bár tréfásan, de így hívd fel rá a figyelmet. Nem szólva arról, hogy hasznavehetetlen tárgy is megőrzi nevét, sőt, nem lehet tagadni: benne van a versben is. De legalább ez utóbbi ellentmondás ne zavarjon!, a cím lehetne például: Bidétlen tavasz... (Vagy más, jobb.) Hiába, no, nehéz a költő élete... 
VálaszTörlésValóban, kedves Francis, nehéz a bányászok élete...
TörlésKöszönöm szépen az értő elemzést!
Szellemes! És nagyon jól megírt. Tetszett, gratulálok.
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.