Riba Ildikó: Ölelkező fényekgombostű alkonyatot tűzfelvöröslő kék őszi égreegyszerű rajzán ezerálombeli szépreölelkező fényekor
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Tomor Gábor: BizakodásHa van, örülök. 
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
Radnai István:jelek és suttogásokcsöndjével éleszt a hajnalkeresem a mutatókat az órána számlaphoz lapul az időhideg rázza hajnalt f
Tomor Gábor: Mit mutatna tenyerünk?Korábbi olimpiák kísérő eseményei jutnak eszembe. Amikor a szálláshelyre érkezőket kártyájuk révén
Új társsal új élet, aki nem törődik a múltunkkal, sem a jelen rossz kedvünkkel, inkább felvidít. Ha ilyent találunk, nem szabad elengedni.
VálaszTörlésHa felvidít, akkor az tényleg jó... Ám, ha nem mutat legalább némi együttérzést, akkor kissé más a helyzet. Erre az esetre utal finoman a cím is (melynek előzőleg az Irónia nevet választottam; csak ez eléggé direkt lett volna). - Köszönöm véleményed, kedves Sarolta. :)
VálaszTörlés