Mátay Melinda Mária: Négy évvel később



Épp mentem át a zebrán,
késő este volt -
Fátylát magára húzva
sápadt az őszi hold -

S a vizes aszfalton, hirtelen, 
ahogy az úttestet átszelem,
mar, húz, s beszúr a fájdalom:
hiányzol, rossz nélküled, nagyon.

Bár hívhatnálak még
két sürgés-forgás között
félúton, elmesélni mi volt
azon a szürke hétköznapon -

Hisz része vagy te is! 
Hallgatom, mily pompásak
a rózsák a balkonon,
s de jó, mind Neked virul!

Hogy küzdj, s még élj kicsit-
Nem tudtam veled szagolni,
folyton rohantam, az Istenit!
Muszáj volt, de a szükség

kényszere szülte hiánytól
törik a lelkem, úgy hiányzol!
Üldögélnénk csak szelíden, ketten,
a Zenélőkútnál vagy a Rózsakertben -

Adventre koszorút együtt díszítenénk!
Oly jó volna beszélgetnünk még!

De vége van. Elillan. Ennyi volt a lét.


0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.