Riba Ildikó: Kényszer

kandallótűzben  andalító

hangon  fahasáb ropog

hamvadva izzó fénye

kitörés

halkuló zengés

magányom kettős

szólamú öleléséből

élek…  

életemben 

olykor elkerülhetetlen

kényelmetlen kemény

tüske  marad

szégyellve takargatott

érzés után ami

magam előtt

feszengeni kényszerít