Valami hiányzik.
Talán a hajnali pára,
melyet ablakomra leheltek a csillagok?
A reggeli fény, mi sötétet tördel?
Hallom, ahogy sírnak a fenyőtobozok.
Felriadok éjjel,
s rám reszeli bánatát a hold...
Tenyerembe bújok,
szétomlik köröttem minden, ami volt.
Mintha behorpadtak volna a holnapok,
oly lélektelenül konganak,
s az est falának ütközve
fájdalomtól gyötörten ordítanak.
Valami hiányzik.
Csukott szemhéjamon reszket a csend,
s lassan jégkristállyá válik valami odabent...
2008.
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Ruder Jana: Nyújtózik az őszIdőnként messzire vitt utamoda, ahova nem járnak sokan.Erőm engedte, hogy szálljak,de az éji csend 
Ruder Jana: Virágszívű évszakok...Anyám, s Nagyanyám teste virággá lettekIsten csillagokkal megvilágított kertjében.Felhők fölé zarán
Ruder Jana: Néma az alkonyNéma az alkonybagoly árnyéka mozdulfáradt a szél…A fák fölé lassanestruhát húz az ég.Én még ülnéke 
Ruder Jana: Egyszerű versTalán csak egy hajszálon múlikmerre vet a sors,…hol, s kivelosztozunk rajta. Leh
Ruder Jana: Kockásapró ruhámonnincs se csipke se fodorkis virág vagyokegy a sok közülki fejét, bár lehajtjafényről ál
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése