Őszönként eszembe jutsz,
mikor falevelet kavar
sziszegve, szívembe marva
kíméletlen szél.
Kócolja hajam,
hideg kezével ruhám
alá bújva hozzám simul
Csobogó tópart
mellett andalgok
néma vággyal,
hangtalan dalt dalolva.
Könnyem hull
naponta sikoltva
zsolozsmázom neved.
Felesel velem kopasz
ágon hintázó madár,
csúfolva trillázza
hittelen hiányod.
A kép Zulema Guerra argentín festőművésznő alkotása
Related Post
Riba Ildikó: Múljak elOlykor siratok mégködlő álmokat,hangtalan hajtmerengő magány.Gyáva vagyok nélküled.Múljak el jeltel
Blank Judit: Soha, seholAnyánk csendes szavát suttogják a fák,Gyermekünk mosolyát őrzi napsugár.S a bárányfelhőn, mely úszi
Riba Ildikó: Rigó Kora hajnalbankelletlen ébredek,nyitott ablakomonerőszakos rigófüttykíméletlen riaszt.Mogorva vagyo
Riba Ildikó: Ha hagynátok Hazugságban, kínbancipeltem gyötröttéletem keresztjét.Meghúznám magamkietlen odúban,ha végre
Riba Ildikó: Sünszerelem Nyári égen holdragyog fényesen,kicsi sün egyedülbandukol.Szerelemvágy honollelkében, vágya dalol:mi
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.