Őszönként eszembe jutsz,
mikor falevelet kavar
sziszegve, szívembe marva
kíméletlen szél.
Kócolja hajam,
hideg kezével ruhám
alá bújva hozzám simul
Csobogó tópart
mellett andalgok
néma vággyal,
hangtalan dalt dalolva.
Könnyem hull
naponta sikoltva
zsolozsmázom neved.
Felesel velem kopasz
ágon hintázó madár,
csúfolva trillázza
hittelen hiányod.
A kép Zulema Guerra argentín festőművésznő alkotása
Related Post
Ruder Jana: Szeretem én... Szeretem én a gyönyörű fákat, a törzsből magasra nyújtózó ágats ahogyan rajtuk szelídenezernyi
Riba Ildikó: Remeteszomorú remeteélete reménytelenelvét mindentamit csak lehetfa odvában töltizord szavú teletmeleg el
Radnai István:jelek és suttogásokcsöndjével éleszt a hajnalkeresem a mutatókat az órána számlaphoz lapul az időhideg rázza hajnalt f
Mátay Melinda Mária : Álmomban hétszínkékHétszínkék csodaszőrű kuvasztsimogattam.Az övé volt.Előttem járt.Megmutatta asoha nem lát
Riba Ildikó: Viharszellő volt karodorkánerő dagasztottvihar lett szárnyad
Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)Ragyogó napsütésben békés a kikötő,nedves köteleit szárító, szunyókáló,és egymáshoz közel álló, tűn
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.