Őszönként eszembe jutsz,
mikor falevelet kavar
sziszegve, szívembe marva
kíméletlen szél.
Kócolja hajam,
hideg kezével ruhám
alá bújva hozzám simul
Csobogó tópart
mellett andalgok
néma vággyal,
hangtalan dalt dalolva.
Könnyem hull
naponta sikoltva
zsolozsmázom neved.
Felesel velem kopasz
ágon hintázó madár,
csúfolva trillázza
hittelen hiányod.
A kép Zulema Guerra argentín festőművésznő alkotása
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése