Őszönként eszembe jutsz,
mikor falevelet kavar
sziszegve, szívembe marva
kíméletlen szél.
Kócolja hajam,
hideg kezével ruhám
alá bújva hozzám simul
Csobogó tópart
mellett andalgok
néma vággyal,
hangtalan dalt dalolva.
Könnyem hull
naponta sikoltva
zsolozsmázom neved.
Felesel velem kopasz
ágon hintázó madár,
csúfolva trillázza
hittelen hiányod.
A kép Zulema Guerra argentín festőművésznő alkotása
Riba Ildikó: Remeteszomorú remeteélete reménytelenelvét mindentamit csak lehetfa odvában töltizord szavú teletmeleg el
Ruder Jana: Kockásapró ruhámonnincs se csipke se fodorkis virág vagyokegy a sok közülki fejét, bár lehajtjafényről ál
Riba Ildikó: Szirmok vágyaGondolatban gyertyát gyújtok értedelfelejtelek ahogy tegnap kérted.Vörös levelű bokorágon hintázó&n
Riba Ildikó: Síró falevélnéma üzenetsíró falevélel nem mondottszavaidat elvittea szomorú szélforgatja néhalomhán lomposanmás
Riba Ildikó: Templom erdei tó partjánErdő mélyén, bokrok ölén,susogó fák között türkizben fénylő tó vize csendesen csobog.&nbs
Mészáros László: Kezed Egymásba feledkezve a kezed és kezem.Hajnali kertek deres sörényénelidőző, eleven csillagszil
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése