Csak zuhog szüntelen Uram
Iszapos lelkünk háborog
örök Medárdba bezuhan
ima helyett átok motyog
Ácsolom bárkám napestig
remek sztékfát is találtam
fiaim nézd feketére festik
térdig cuppogva a sárban
Csak zuhog már negyven napja
nem kell a bor imádkozom
legyek az őshit új papja
égre kiáltó szirtfokon
Sáros indulat hömpölyög
iszapba vész a szent hajó
csípnek átkozó bögölyök
vitorla kéne dagadó
Egyszer vége lesz belátom
türelmetlen vágy mi benn ég
tisztaságra fényre vágyom
ismerhetsz engem nagyon rég
Engedj utamra égvízen
bárkám reccsen vágyódón
imába foglal szelíden
árboca magaslik mint dóm
Szurkos magányom emeld fel
arcom ne hagyd a vak sárba
hozzád indulok népemmel
megvakult ténfergő árva
Időt adj hogy bevégezzem
mit rám bíztál feladatot
szívem a súlyba nem retten
túlélő ős-tanú vagyok
Összeszedek akkor kígyót-
bogarat mit szemem talál
nem fordulok meg mint Lót
új partok Ararátja vár
Letérdelek akkor Uram
szárnyra bocsátott fohászom
galamblelkem hozzád suhan
vágyó békeolajágon
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése