Szó-fák és áldott ölelés
beléd bújok szűz gondolat
Kimondom mágikus nevét
mint harang csendül az Ige
Jin és Jang kozmikus áram
erőt ad emel mint tenyér
erőm így lesz majd hatalmas
holnap a csillagokig elér!
Versek szédítő ereje
mely pusztít vagy szelíden ég
izzó parázs sunyin kushad
szétfeszít titkos holnapot
kibuggyan mint vér a szájon
majd ömlik áradó folyó
elmos minden kín-tegnapot
dicséri a ma útjait.
Elrejt engem a rengeteg
imáimba burkolózom
regös régi kántálások
szunnyadó tékozló versek
hűs mohái a végtelennek
szabad vagyok vétlen gyermek
mosolyban fürdök én tiszta
suttogásaim szerelmek
bénító halálcsapda-tőr
vers-szarvasok üzekednek
holdfényben fürdő tisztáson
Szelíd füvek énekelnek
hazaértem hazám nekem
szóerdő táruló váram
óvj meg engem hogy szó-kések
ne önmagam sebezzenek!
Rímes bokrok néma szavak
mosolyban fürdő rejtelem
rigók és álnok macskalét
suttogom csak még türelem
rajzoljak köröket porba
varázsló szómágus igék
versek miket eltemettem
gyászoló hűvös napokon
önsajnálat kínzó kényszer
a fák elrejtenek sorok
kígyózó arctalan tömeg
mind egyforma klón-katonák
Az Erlkönig lásd lesben áll
űzd ki belőlem démonom
- én régi építőmester -
a szó vers-katedrálisát!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése