Juhász László: Stációk

Az én golgotám

Töviskoszorút nyomtál homlokomra
mosolyogtál azt mondtad ez a szerelem
vöröslő vércsík visz égő pokolra
bólogattál nekem csak babér terem

Rám néztél és láttam kegyetlen jövőm
tengődő zsellérnapok ágyazva kínba
megfojtott forrásom soha feltörőn
így van a fátum könyvében megírva

Mondtad ördög vagyok ám bukott angyal
Megvakult Oidipusz gyűrt vágyban égve
elhagyott vágyam Kolinosz marasztal
fehér botommal országútra térve

Elkerül a siker csak tornyom épül
kő a kőhöz erős habarcs kötve
befalazva várok megmentve végül
szárnyas időoltár emel örökre