Juhász László: Kegyetlenség


















Nem változol meg tán soha
kígyók tekergőznek szádon
a kegyetlenség farkasmosolya
hiába küzd bárányálom
vak Teiresziász botja
Oidipusz incesztuszba fúl
országút szédült bolondja
jégszívet árulsz szótlanul
fagyos hómezőn nincsen bolt
te csak árulod konokon
mint aki tényleg már megbomolt

skorpióléptű homokon
tekergőzik igazságod
sivatag szórja álmait
konokságod szinte vakít
lám csak kegyetlenre váltott
szíved lámpája s betolat
zöld szörnnyé változott vonat
állomások sivár mezők
riadt röptű félős varjak
szemvájó vak szeretők
süket csendben mit akarnak
Halálod érik fügefán
csúfolódó kötél rezeg
kapaszkodnál hát ostobán
holott minden már egyre megy

De nem változol már soha
kegyetlenséged cipeled
sírsz hogy a sors mostoha
és más hibáit vétkezed
Ártatlan kegyetlen pengeél
míg báránytorkot vág vadul
vagy sivító disznót herél
elvakult dühvel szótlanul
kígyómosoly acsarkodik
jégpáncél fagyos szíveden
farkasnimbusza nem kopik
Titaniclékelt szerelem

Légy türelmes vagy áldozat
'Vae victis' az ölés szép
kivillanó farkasfogak
tépik szét létem tetemét
fehér hómezők szele szór
csontjaimon ver diadalt
megátkozlak hát utolszor
mert nincs semmi mi visszatart

Statikus feketelyuk vagy
elnyelted álmaim magam
léket vágó télsugarak
csuka siklik lenn hangtalan
rablóéjszaka fosztja
igazságom ha ugyan van
lettem a Tarot Bolondja
pestiskereplő kerregett
bárcsak kitértem volna én
egyensúlyozó balettet
játszva egy kés peremén
hollóként vájtad szememet
ólomnehezék lábamon
minden bánat már egyre megy
csak engedj végre utamon

Legyek madár mi égbeszáll
legyek hajnal mi menekül
legyek forrás mi vízre vár
csak meneküljek egyedül
Hiába tépted húsomat
Prométheusz most vízre száll
add ki végre a jussomat
hadd legyek kolduskirály
nem jövök vissza ne számold
az ólomszárnyú perceket
szabadságom vitorlát bont
hajtok már szabad felleget
légy farkas vagy kígyó elég
szívemben szabad rettenet
még vállamra ül egy veréb
te és minden már egyre megy

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése