Románné Molnár Erika: Karácsonyillat

Karácsonyillat árasztja el a lakás minden pontját, serényen keverek és kavarok, készítem a bejglit, és mézes-grízes alkotást. Régen nem volt késztetés a sülő édes tészták iránt bennem, de az idő erre is meghozza a kedvet. Fárasztó bíz’, és elmerengek anyáink, nagyanyáink, mindezt megtették a két-három fogás főzése mellett, és minden héten. Azok finom linzerek, nagyanyám mestere volt a túrós rácsos sütinek. A rácsokat együtt rakosgattuk fel a végén, de oly rég volt, az emlékek halványodnak, hiába merengek. Délutánra marad a mézes lapok összeragasztása, nem hűlt meg eléggé a grízes krém, ha folyós, nem kenhető megfelelően. Más már a karácsony, átváltozott az évek alatt. Kis, nevetgélő kuncogó szöszke buksik kezem alól kifutottak, a gyermekek felnőtté váltak. Szívükben sok karácsonyi mese bújócskázik, és mára átértékelődött minden cseppkacaj.