Oroszlánhűség (Részlet az "Egy futás története" című műből)

Arra nem gondolt ennyire nehéz lesz. Nem fogta fel, még akkor sem, mikor nem csak az ég feketedett el felette, alagútnyi sötétség ölelte át amint haladt e lőre. 

Vad kis csikó volt, nem is vad, szilaj, ahogy anyja írta róla, csak szaladt lelkesen, nyargalt viháncolva félelem nélkül.

Vitte a lendület, kacagott a virágokkal, pillangót kergetett, rollerezett naphosszat. Kezében a ceruza életre keltette a lerajzolt vonalakat, meséket rajzolt tündérieket, izgalmasakat. A mesevilágban gördültek a napok, szépen egymás után, és anyja ölében boldogan pihent meg.

Nem tudhatta anyja micsoda fájdalom görgetegen lépdel minden nap előtte.

„Egyetlen boldogsága vagy életemnek, tudod kicsim az egész életem félre sikerült. Mindig nagyon egyedül voltam, pedig ha tudnád, hogy mennyi szeretetre vágytam. Most hogy mellettem vagy legalább értelme és célja  van életemnek, látod még azt sem mondhatom, hogy mindent pótolsz, de értelmet adsz.”

…

„Piciny lányom olyan nagyon ragaszkodó vagy, úgy csüngsz rajtam és Nagyanyádon, mintha éreznéd, hogy mi adjuk neked az életben azt, amit különben nem tudtál volna soha megkapni.

...
 Én megvédelek és felnevellek amíg szívem, erőm, karom bírja.”(1962. 06. 03.)

A könyvespolc magasodott a nagyszoba fala mellett, az alsó két polcot érte el, a színes útikönyvek kitárták elé a világot melyek sorakoztak előtte.  Míg olvasni nem tudott, a képekből szomjazta az újat, később lassan - lassan a betűk szavakká mondatokká váltak.   

Az éveket az elért polcok magasságán mérte, olyan lassan telt akkoriban az idő.  

 Legkedvesebb könyv az Oroszlánhűség (Joy Adamson) lett számára, az oroszlánok közel hozták a vadont, és érezte Afrika forróságát, átélte a félelmeket, mikor az író kedvencét kereste. Végig zokogta Elza betegségét, nehezen bírta felfogni, az állat elpusztult.

Érzékeny volt, és képes volt beleélni magát egy történetbe is.

Anyja segítette át ezeken a sírós időszakokon, türelmesen magyarázta újra és újra, mi az Élet.

Ragaszkodott a megszokott dolgokhoz, a kiskutyához, az ujjacska szopogatásához, az ágyhoz, mindenhez, ami körbevette a nagy bérlakásban, ahol nagyanyjával és anyjával élt. 

Délután a lépcsőház izgalmas játszóházzá vált számára, a régi belvárosi lakóépületekre jellemző kacskaringós vaskorlát, annak sárkányutánzatai, elképesztő mesevilágot teremtett elé. Képzelete a valóságba repítette.