►Allegória Irodalmi-, Művészeti- és Közösségi portál

Kapolyi Noémi: Morak egy napja 4. rész

Ahogy hasalt a kérges ágon, és az lassan, nyikorogva emelkedni kezdett vele, minden erejéből meg kellett kapaszkodnia, nehogy pillana... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Falusi temető

Napsütötte, drága síremlékek, márvány, műkő, arany feliratok. Minden kínosan ápolt, na, nem az elhunyt, de az ismerősök miatt. A fe... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Miért hal meg?

az időskori magány halálos Miért hal meg, akit nem ér baleset, idős bár, de nem beteg? Egyedül él a kis házban, hideg télben, mele... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Nyilván

Ha kihal az élet végső vész nyomán, s elpusztul földünk, a gőgös embervilág – ... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Gondolatok

Mikor kezdődik az élet? A megfogantatás pillanatában, születéskor, vagy amikor önálló lesz az ember, elhagyja a szülői ház melegét,... Tovább olvasom »

Farda József: Salátabár

Csússzmássz és Nyálkatalp, a két csiga egymás szomszédságában laktak egy öreg lapulevél árnyékadó rejtekében. Érdekes volt a kapcsola... Tovább olvasom »

Kapolyi Noémi: Morak egy napja 3. rész

Morak, amint kilépett a szabadba, és beleszippantott a levegőbe, azonnal élesen tudatosult benne, hogy nagyon távoli helyre került má... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Mióta elmentél

Mióta elmentél, sötétebb az éjszaka, húvösen fúj a szél. Mióta elmentél, magam ülök a padon, zörög a sok levél. Mióta elmentél, ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Leltár

Ez itt a házad. Ez a széked. Létnyomok, sorokba írtan. Szeretteid széjjel. Örökségek, halott vágyak. Sírkő emléked. ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: szikra

izzó szikrából égig érő tűz lobog holtában hamu szellő kavarja mélyén feledett álom szomorúságát Tovább olvasom »

Herendi Judit: Álom

Beosont a csend az agyamba. Óvatosan lépked. Álmod könnyűn hull két karomba - … s ha hozzá érek…- szétszéled. Kúszik tes... Tovább olvasom »

Kapolyi Noémi:Morak egy napja 2. rész

Miután lehiggadtak a kedélyek egy kicsit mindenki kimerültnek és zaklatottnak érezte magát. Morak most már valóban felvette a zsákját... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Report

A gigászi tömeg hullámzott, mint a dühödt tenger. Ezerféle színei csak fokozták ezt az érzést, száz tonnákban mérhető, a környező utc... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A poloska

Okoska poloska aludta plafonban, sötétben éjszaka leugrott az alvókra. Teleszívta magát vérrel, akit csípett, dagadt képpel vörösl... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Hit

Kiválunk belőled, hajt cseles ideánk. Megóvjuk életünk, kivirul hazánk. Bá... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Éjjelizene

Egy teljes esztendőt töltöttem munkám során ebben a szép Küküllő-menti községben. Érdekes, különleges falu volt ez annak idején. V... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Abe Nišlije...

Szerző Miroljub Nedović Riki Nisiek, szavaimra figyeljetek! Miroljub Nedović Riki a Nisi Népszínház színésze. Hej, nisie... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Sebeket kaptak az álmok

Elfogyott régen mosolyom, és üressé vált az arcom. Egyre csak azt mondogatom hogy nem kell mindent megkapnom... Félve közelítek hoz... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Zivatarban

mint őszi kornyadt virágszál virága lekókad fejem csukódik szemem álomtalan álom éber képekkel üzenetet küld fakón jeltelent m... Tovább olvasom »

Kapolyi Noémi: Morak egy napja 1. rész

Az erdő ronda és barátságtalan volt, mindenütt szederindák futottak alattomosan a gazban, vagy pedig akkora fatörzsek keresztezték a ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Gyertyafények

A gyertyák nekünk, értünk égnek, viasztestükben láng a lélek. lobog a lélek imbolygó szélben, fürdik a fénye tinta-kék éjben. Fények... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Nyugtató

Nyugalmat hoz a jövő. Végső helyed máris kész. Célok, hitek, remények – jut mindből elég. ... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Csak barátság

A menzáról igyekeztünk haza. Én a Lupény utcában, Nóri pedig a Gecse Dánielben lakott, s így egy darabig egy irányba vezetett az utun... Tovább olvasom »