Markovity Radmila: Gondolatok

Mikor kezdődik az élet?

A megfogantatás pillanatában, születéskor, vagy amikor önálló lesz az ember, elhagyja a szülői ház melegét, annak mindent biztosító kényelmét. Nem kizárt az sem, amikor még nem jutott el a tudatig, mit jelent a biztonság küszöbét elhagyva kilépni, és indulni egy maghatározott cél felé.

Felmerülhet több lehetőség: melyik az igaz út, ami elvezet a kitűzött célig.

Megjelenik a múltból egy pillanatkép, megzavarva a jelent, olyan, amin akkor nevetett, vagy hiábavaló bosszúság töltötte el az életet, ám hirtelen megszűnik nevetségessége, a bosszankodás még mindig árnyként kísért, valóság lett.

Mindenkinek a maga erejére szorítkozva a betevő falatért keményen küzdeni kell. A problémák dzsungelében könnyen el lehet tévedni.

A kicsiket oldjuk meg előbb?

A nagyokat halasztjuk holnapra?

Itt kezdődik a kezdet?

Itt indul el útjára a vég?

Van kiút tartalmasan eljutni valahova? Bárhova. Fogd fel ember, örök tanulás az élet, könnyebbek lesznek lépteid, nem érzed úgy, mintha ólomkatona lennél, nem csak a lábad nehéz, de alig vonszolod egész lényedet.

Újabb tudással kitűzött célod felé, levetheted magadról ólomruhád. Megváltozik a világ. Megváltozol te magad is, a környezeted is. Problémáid más színben tárulnak szemed elé, másképp látod a világmindenség lehetőségeit. Ezzel még messze jársz a boldogságtól, de igyekezz megtalálni azt a kezet, amelyikkel ez is bekövetkezhet.

Ne várj garanciát, nem jön sehonnan egy biztató szó sem. A két kéz mindenre a felelet.

Vegyél példát a hegycsúcsról. Megindulnak, a neked lehetetlennek tűnő sziklás hegycsúcs felé a hegymászók, és felérnek, de kik. Aki nem elég ügyes, fáradt vagy gyönge mindkét keze, az akár félúton is megtorpanhat, és a semmibe zuhan. Még nem biztos, hogy ott a vég, csak elmaradt a megvalósítható cél.

Ez vonatkozik rád is. Legyél ügyes, kitartó, de olyan célt tűzz ki magad elé, amit reálisan megvalósíthatsz, még akkor is, ha akadályokon kell átugranod.

Talán itt kezdődik az igazi élet, élet a javából ésszel, akarattal és szívvel.

Következtethetsz, ha tudsz mások hibájából tanulni, vagy inkább, mint az emberek többsége: saját hibádból tanulsz, sokszor drága árat fizetve érte.

Soha se tekintgess hátrafelé, a múltat szépre festi az idő, felszakadhatnak az igazi vagy vélt sebek. Nem vezet ez semerre sem, csak pazarolod az idődet. szapora lépteid kopogása, ha idővel lassulni kezd, de legyen hallható mindenki számára, neked ember, legyen muzsika, derenghet távolból a hívogató fény, azt a menny sugározza. Ne félj, ott kezdődik az igazi élet, bármennyire úgy véled: eddig tartott, tovább nincsen. Nyugodj meg, oda sem a bölcs, sem a balga, sem a gazdag nem vihet magával semmit sem, mert bölcsességért balgaságért, gazdagságért félreverik a nagyharangot, de neked akkor már semmit sem jelent, hogy átkoznak-e, hálálkodnak-e tettedért, vagy szánnak balgaságodért.

Balgaságod megmosolyoghatja az, aki tőled is balgább, esetleg szánalommal gondol valaki rád egy röpke percig, és nem tovább.

Könyvet írsz, vagy olvassák, vagy sem. Az a kevés irodalombarát között lesz, aki elmarasztal, lesz, aki közömbösen abbahagyja félúton az olvasást, és olyan is lesz, akitől elismerést nyersz. Az emberi alkotás, ami a könyvre, verse szorítkozik, a legjobbak közül is csak pár kering az éteren át. Ezekből is válogat a világ.

Érdemes volt versre, dalra színekkel kifejezett érzelmekre rányomni életed bélyegét? Sok alkotásra, csak legyintenek. A milliomosok hét lakat alatt őrzik az értékes festményeket, a gyengébbeket megvehetik sokan, de a dicséret elmarad. Ez mind igaz, és mégsem az. Ha az alkotókedved kitöltötte életed, alkoss, magad megelégedésére tedd, hiszen ez már a te életed. Ha tudsz röpülni a széppel, jóval, zárd ki magadból emberölő, romboló agyadat.

Most már érted a tér és az idő közötti különbséget, amely olyan, mint a folyó vize, mibe kétszer nem léphetsz bele ugyanazon a helyen.

Használd az idődet a térben, ne vesztegess el egy percet sem, mert olyan az, mint a rab madár, ha kinyílik kalitkája ajtaja, messze száll és soha sem tér vissza, még akkor sem, ha élelmet nem talál, inkább elvész a dzsungel kellős közepén, de a tiéd soha nem lesz többé.

  Nem kell egyedül rohanni, a sikeres kézfogáshoz kellenek hasonló síkon előre haladó emberek. A nevük: barátok. Így közösen, könnyebben felfedezitek a felhők mögött csillogó szivárványt, semmit sem kell tennetek, csak lelketekkel lássatok.

Ha mindennek ellenére, belebonyolódsz az életed dzsungelébe, állj meg, várd meg a lelked, kérj segítséget önmagadtól, Istentől, hidd el, megadatik neked.

Sose feledd, a Föld forog veled, nem csak a napfény ragyog, de a sötét éjben ne csak nézd, de lásd is, észleld, fedezd fel a Hold és a csillagok útját, így kaphatsz holdsugárral, csillag-lámpással tanácsot, hogyan, hova lépkedj tovább.

Éltető erőd ott legyen veled a tarsolyodban, akkor is, ha a Nap van az égen, akkor is, ha a Holddal bandukolsz, csak menj előre.

Nem lényeges mikor kezdődött, az sem mikor fejeződik be az élet, de vedd úgy: mindig ott van veled, mert te magad vagy az élet, ami végtelen.