Hát, ez rémes Gábor, mert ez a valóság, tömörített összefoglalása. Ezt a valóságot próbálják az emberek elhessegetni szorongás okozta állandó. és sokszor tagadott gondolataikból, az "Évek meg szállnak mint a percek", és minden összeharácsolt javaikat, vagy vérrel és igyekezettel összehordott mindenük, értelmüket veszítik. gyuri
És az a sírkő, ha van egyáltalán, emlék-e vajon? Kit, mire emlékeztethet? A túlélők is mind tovatűnnek... - Igazad van, rémes ez így, ahogy féljük, kedves Gyuri.
Igazad van, adig van székünk, házunk, míg élünk. Utána már csak síremlék, és addig élünk még, amíg van ki őrizze emlékünket. Aztán az emlékezők is elfogynak, meghalnak. S mily prózai, ha nincs aki megváltsa a sírhelyünket, 25 év múltán elbontják a síremléke, a benne lévő csontokat máshova szállítják, a sírhely pedig újra eladhatóvá válik. Mert rendnek is kell lenni...
A konkrét időpontról írtál, Ildi, s most jut eszembe: minél öregebben halunk meg, annál nagyobb az esélye annak, hogy a síremléket sem lesz, ki megújítsa. Így a feledés előbb teszi dolgát... ;( - Köszönöm, hogy hozzászóltál.
Nyolcvan éve írta József Attila a soraidban idézett záró szavakat. A múlt azóta is, ugyanúgy össze van torlódva. És ma is feltehető a kérdés: miért éltünk-élünk, s hoz-e jövőnk emberséget az embernek? :-? - Köszönöm kérdéseidet, kedves Sarolta.
Hát, ez rémes Gábor, mert ez a valóság, tömörített összefoglalása.
VálaszTörlésEzt a valóságot próbálják az emberek elhessegetni szorongás okozta
állandó. és sokszor tagadott gondolataikból, az "Évek meg szállnak mint a percek", és minden összeharácsolt javaikat, vagy vérrel és igyekezettel összehordott mindenük, értelmüket veszítik.
gyuri
És az a sírkő, ha van egyáltalán, emlék-e vajon? Kit, mire emlékeztethet? A túlélők is mind tovatűnnek... - Igazad van, rémes ez így, ahogy féljük, kedves Gyuri.
VálaszTörlésNagyon fájdalmas sorokat hoztál, kedves Gábor.
VálaszTörlésVersed mélyen megérintrett.
Szeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm, kedves Mila.
TörlésIgazad van, adig van székünk, házunk, míg élünk. Utána már csak síremlék, és addig élünk még, amíg van ki őrizze emlékünket. Aztán az emlékezők is elfogynak, meghalnak. S mily prózai, ha nincs aki megváltsa a sírhelyünket, 25 év múltán elbontják a síremléke, a benne lévő csontokat máshova szállítják, a sírhely pedig újra eladhatóvá válik. Mert rendnek is kell lenni...
VálaszTörlésA konkrét időpontról írtál, Ildi, s most jut eszembe: minél öregebben halunk meg, annál nagyobb az esélye annak, hogy a síremléket sem lesz, ki megújítsa. Így a feledés előbb teszi dolgát... ;( - Köszönöm, hogy hozzászóltál.
TörlésEnnyi volt csak? Néhány tárgy, szeretett emberek, sírkő..emlék: majd a nagy semmi?
VálaszTörlésÉrdemes volt élni ennyiért - nem épp semmiért!?
Nyolcvan éve írta József Attila a soraidban idézett záró szavakat. A múlt azóta is, ugyanúgy össze van torlódva. És ma is feltehető a kérdés: miért éltünk-élünk, s hoz-e jövőnk emberséget az embernek? :-? - Köszönöm kérdéseidet, kedves Sarolta.
Törlés