Újabb látomás: Párizs az Eiffel-toronnyal, és a Diadalív, előtte a végtelen sugárút tömve emberekkel, akik most nem nyüzsögnek; mozdulatlanu... Tovább olvasom »
Újabb látomás: Párizs az Eiffel-toronnyal, és a Diadalív, előtte a végtelen sugárút tömve emberekkel, akik most nem nyüzsögnek; mozdulatlanu... Tovább olvasom »
Szia, egy kikötőből írok Mélyen idelent délen Már nem az vagyok, kit is... Tovább olvasom »
Gondolatban gyertyát gyújtok érted elfelejtelek ahogy tegnap kérted. Vörös levelű bokorágon hintázó szirmok vágya csókra várva nem nyílik. ... Tovább olvasom »
Összezsugorodott zajok pislogtak lábujjhegyen járt a szél csillagokig érő csendben három angyalka zenélt… Fenyőágon gyertyalángja meleg fény... Tovább olvasom »
Triptichon szürkületben Aki bújt aki nem megyek és látom ahogyan a múlt becsúszik a zugba a kettős villanyoszlop közé ahol a hétfejű király... Tovább olvasom »
Maga köré az ember barlangokat ácsol, hogy türelemmel kivárja a jégkorszakot, maga köré az ember vízeséseket sző, hogy a lezúdul... Tovább olvasom »
Eláll a lélegzetem az ámulattól. Füstszínű a fű, a közút – minden. Felrobbant a paksi atomerőmű? Nesze kormány, kellett az orosz atom? Őrült... Tovább olvasom »
Szeptember van és tombol a nyár - Harmincnégy fokban vonatok ütköznek sorban – A fű kiszáradt a magyalosban, s az űrből is látni mily tikkad... Tovább olvasom »
Én nem az vagyok akinek látszom nem vagyok sem selyem, sem bársony. Vagyok durva posztó, kemény vászon tüskés bogáncs, s mint pók a hálón , ... Tovább olvasom »
Rögök között, hantok hátán hánykódva ágak alatt alászáll- Föld sebei: új utak, riasztanak fészküktől messze madarakat. Fecsegésük félelem,... Tovább olvasom »
Bágyadt napsugarú őszi reggelen könnyed mosollyal mondtad nekem: soha sem akartuk hogy te megszüless, gyermekem. A kés kezemből csörrenve ... Tovább olvasom »
Úgy emeltél fel, hogy sosem értél hozzám áldott Nap süt rám... *** négy és hetvennégy esztendő, ma szobámban kettő gyertya ég... 2016. 08. 1... Tovább olvasom »
„A szerelem nem múlik, mi hagyjuk el”, fűszálat ropogtatunk és csodáljuk magányunk gyönyörűségét összeboruló fák alatt. Banka mellém ül... Tovább olvasom »
https://www.youtube.com/watch?v=9RC6IKfY9Ew A fotó Németh Jenőné Saci alkotása, aki tizenöt esztendővel ezelőtt megvásárolt egy dizájnt, s... Tovább olvasom »
tovaringnak múltidéző történések akár fáradt nők csípői az élet terhei alatt ragyogásuk megsebzik az évek emlékeim vasra... Tovább olvasom »
Képeddel kiraktam a hűs eget, kacagó felhők mögé bújtál holdnak, cinkos méregcsókot nyeltem titokban; ott fáj a szív, ahol a... Tovább olvasom »
Pétanque:... Az Iszlám Állammal való összevetés röhejesen buta. Emzéperiksz: Már miért is volna "buta" összevetés? Ön itt folyama... Tovább olvasom »
Lehet, hogy visszajövök – ezer év múltán, Feledve éltemet, s utolsó hajnalát. Lehet, visszatérek – esőn és ködön át, Feltétlen visszajövök, ... Tovább olvasom »
Árvaságom minden csodájával ültem a hátsó ülésben - Voltam én és az éji csillagok. A trabant zúgott, hangosan, a kátyúkon döcögve adta a t... Tovább olvasom »
Vörös arany színekkel közelít az ősz egy pók a bogárral, kicsit elidőz… Szél simogatja még a fák levelét, szőlő ízével köszöni a nap melegét... Tovább olvasom »
összetört szavak cserepein őszi dércsípte fázós derengésben szívem mélyéből égi szökőkút feltörő csobogásával vízcsipkék fényjátéka megigéz... Tovább olvasom »