Búcsúzom

Egy idő óta csak búcsúzom. Lassan nem teszek mást, mint búcsúzom. Abba a korba értem, amikor naponta távozik valaki a korosztályomból. Már nem merem letenni a telefont, mert attól félek, nem lesz, aki holnap felvegye, ha hívom. Természetesen elfogadom a tényt, elvégre ember sorsa, hogy halandó, s felnő az unokám karjába simuló kisbaba is, hogy a helyünkre lépjen.

Most Tőled köszönök el Millám. Te aztán úgy tűntél el az életemből, hogy mire magamhoz tértem a megrendüléstől, már nem is maradt Belőled más csak az emlék. Te, aki olyan egészséges voltál, erős, és stramm, hogy csak irigyelni tudtalak, aki minden hónapban hangversenyre jártál és színházba, és rendszeresen utaztál hozzám, mert tudtad, hogy én nem tudok már, és külföldre repültél a húgodhoz, a maradék idődben pedig vártad az unokáidat. Hét végére meghívtad ebédelni új barátnődet, akit Pali révén örököltél meg. Pali, a férjed ugyanis Zádor Misivel együtt járt középiskolába, és ezt a tényt nem lehetett figyelmen kívül hagyni, ha már szegények közel egy időben váltak meg a földi lét terhétől. Zádor özvegyét természetesen Neked kellett patronálni, mert annyira megviselte szegényt a gyász. Meg a szomszédodnak is Te főzted a rakott krumplit, vagy a székely káposztát, mert szánalmasan nincstelenek voltak! Hogy elgépezték a jövedelmüket azok a szegény negyven éves árvák? Arról az anyjuk igazán nem tehetett. Így aztán a te fürdőszobádban a Te mosógépeddel mosott Erzsi évekig, mert nem telt neki gépre. Most kíváncsi leszek, kinél ejti meg a heti mosásait.
Mi volt ez nálad? Ez a rendíthetetlen kiszolgálása másoknak? Csak nem valami pótcselekvés? Már korábban is meggyanúsítottalak, mert kórosan sokat dolgoztál ahhoz képest, hogy egyedül éltél. Remélem nem az, zavart, hogy te túlélő voltál, hogy nem jutottál koldusbotra, hogy elmehettél időnként színházba? Bízom benne, hogy meg tudtad bocsátani magadnak, hogy a te Ágid, kikövetelte magának a sorstól a boldogságot még olyan áron is, hogy meghagyta Neked és Zolinak a két gyerek gondját?
Loholtál a piacra, beszerezni a legjobb árút az ebédhez, mert jött Zoli az unokáddal, Andrissal. Mellesleg árultad a lakást, amit apád nővéreitől örököltél, miután elhúzódóan és fáradhatatlanul elápoltad őket. Mindezt azért, hogy ki tudd küldeni Katának az árát, hogy élni tudjon, lakni tudjon, tandíjat fizethessen.
Milla! Te voltál a legjobb gyereke egy beteg anyának, akinek évekig tartó ápolással megnyújtottad a szenvedését. A legjobb anyja voltál a lányodnak, aki nem tudott olyan jó anya lenni, mint Te, de, aki  megszenvedi a maga bűneit. És nagyon jó anyós, és nagymama, és szomszéd, és rokon, és barát voltál! Olyan jó, akit én csak tisztelni tudok, de utánozni nem. Mert Belőled csak egy van. Volt. Mert a jók is elmennek. De ők azok, akik hiányoznak, akikre szeretettel emlékeznek a túlélők.

Egyszer csak úgy érezted, hogy gyengülsz, és járókerettel kell megtámogatnod a saját járásodat. És egyre gyengültél, és folyton elpotyogtál, de vártad haza Katát, aki után úgy vágyakoztál, ahogyan kilelt a hideg, ha lelakott téged, de mire megjött már fel se keltél, csak nagyon ritkán. Már ő vitt ki a W. C. - re, mert elhagyott minden erőd, de nem panaszoltad fel, csak a vizsgálati eredményekre vártál reményt vesztetten. Már nem vetted fel a telefont, ha valaki beszélni akart veled, én magam is éreztem, hogy nem örülsz, ha kereslek, mert fáraszt a szó is.

Már csak Katától tudakozódtam Felőled, aki okos volt és fegyelmezett, és felnőtt a feladathoz, ami itt várt rá. Megérezte, hogy a Te életed érette volt teljes, és Andrisért, hogy mindent értük tettél, hogy az egész életedet annak rendelted alá, hogy kárpótold őket, ha már nem tudtál különb anyát adni nekik.
Andris is hazajött Hozzád, akinek az útiköltségét Ági fizette utolsó spórolt pénzükből, mert odakinn sem fonják kolbászból a kerítést, különösen nem, ha két ilyen balek kerül egymás mellé, akikben eláradt a szerelem.
Mostanában sokat gondolok Rózsi nénire, a szomszédotokra, aki rajongott az édesanyádért, Icikéért, és együtt ápolta, mosdatta veled, miként Te tetted ugyanezt később vele. Mert Te mindenkinek kérés nélkül mindent megtettél, ha szüksége volt rád. Velem is mindent elkövettél, amikor beteg voltam, befogadtál, hogy Tőled járjak kezelésre, és ugyanezt tetted Dinivel is, amikor balesetet szenvedett. Most köszönöm meg mindannyiunk nevében a Te határtalan alázatodat, segítő szándékodat, hatalmas szívedet. Noha sír a lelkem érted, utánad, büszke vagyok rá, hogy ismertelek. Hogy szerethettelek.