Elnémult a tücsökzene - 2. rész

A büntetés                  


A főváros V. kerületében, a Hold utcában is lezajlott néhány beszélgetés, amelynek témája mind ehhez a tanyához kapcsolódott
Sietve rontott be az ügyvédi iroda tulajdonosa, doktor Barta Barna, és már a liftből kilépve kiáltva érdeklődött, hogy lekéste-e az interurbán telefonhívást? Lemerült a mobil telefonja, gondolja, hogy a vonalason keresték.
- Igen, doktor úr - volt egy telefon, de én csak a számot jegyeztem fel, és betettem az íróasztalára. Azt kérték, jelentkezzen, ha megjön - mondta tisztelettudóan Anikó, a titkárnő.
Dohogva ment be a szobájába. Nagyon készült erre a hívásra, s erre mi történik? Lekési. Már Magdát is fel kellett volna hívnia. Ott lézeng egyedül a világ végén, ahova tulajdonképpen száműzte. Jogosan lehet türelmetlen. Eltüntette még a környezetéből is, hogy ne kelljen látnia, rá gondolnia. Gyűlölte a bűntudatot, amely kialakult benne a nő miatt. Mióta pedig beszállt ebbe a számára mámorítóan nagy üzletbe, szerencsére ideje sem maradt törődni vele. Hiszen az egészet azért teszi, - a látszat ellenére, - hogy bosszút állhasson az egész világon, de különösen Leslie Karakason, az őt ért sérelemért. És igen, Magdán is.
  Egész héten annyit kapkodott, talpalt, annyi mindent intézett, hogy pont ő maradt ki a hívásból. Pedig miatta történik minden. Mindegy, most előbb ismét Lacit kell felhívnia, hiszen ő már jelentkezett. Gyorsan töltésre helyezte a mobilját, és máris hívta.
- Hol vagy most Lacikám? Ne neheztelj, hogy nem jelentkeztem. Technikai akadályai voltak.
- New Yorkban vagyok, de utazom Bécsbe. Gyere oda hét végére. Beszélnem kell veled. Hogy áll a tanya?
- Gyönyörű lett. Aki odajön, nagyon fogja élvezni.
- Van-e már jelentkezőtök? Vagy én szervezzek lakókat is?
- Minden folyamatban van. Bécsben részletesen megbeszéljük.
- Jó, addig búcsúzom. Számítok rád! Hozd Magdát is!

Közben befutott Gergely Pali, a társa, akinek ma igen fárasztó tárgyalása volt. Nehezen, de sikerült bizonyítania védence igazát. Fáradtan dobta le a táskáját.
- Rettenetes, hogy hányan élnek vissza ügyvédi diplomájukkal. És ami a legjobban igénybe veszi az embert, hogy úgy védd meg az ügyfeledet, hogy a kedves kollégát se nyomd le a víz fenekére, miközben tudod, hogy megérdemelné. Belemennek ezekbe a bizonytalan kimenetelű lakásügyekbe, ami tudatlan emberek átverésére szerveződik, mi több, ők maguk adják a jobbnál jobb tanácsokat, szerzik be az iratokat, és fel se merül bennük, hányan lesznek földönfutók miattuk. Hány naiv embernek teszik tönkre az életét. Igazán kevésen múlott, hogy ma le nem buktattam egy ilyen doktort. Látszik rajta, hogy már a zsebéből is kikandikál a mocskos pénze, és ha nem vigyázok, én ütöm meg a bokámat! Tehetne már valamit az ügyvédi kamara a szakma tisztességének a megőrzésére!
- Látom jól feltüzeltek téged is! Hűtsd le magad! Nem ér annyit a dolog. Az említett urak létszáma úgy tűnik, emelkedőben van. Legyünk őszinték? Kik a legjobban fizető ügyfelek? Bizony, bizony, a bűnözők! A pénznek pedig nehéz ellenállni. Ráadásul szaga sincs.
Nekem is volt egy telefonom. Laci hív Bécsbe hét végére. Azt mondja, vigyem magammal Magdát is. Fürdés közben megbeszéljük a hivatalos dolgait. Ő is hozza a nejét, a két nő is kellemesen elüti addig az idejét.
- Leslie Karakas! Hogy felvitte az Isten a dolgát! Barátom! Csak úgy röpdös a két világrész között! Ki gondolta volna diákkorunkban, amikor még Kerekes Lacinak hívtuk, hogy ilyen sikeres ember lesz! Igaz, hogy ő öregebb volt nálunk, de nem annyival, amennyire vitte. És, hogy ő segít felvirágoztatni a mi ügyvédi irodánkat! Pontosabban az apósomét, aki megengedte, hogy itt gyakoroljunk, az ő nevében dolgozhassunk, amíg meglesz a kötelező három év, a jogászi vizsgához. Legyen szerencséje sokáig! Legalább addig, míg mi is révbe érünk. Magda tudja már, hogy magához rendelt?
- Még nem volt időm szólni neki. Mindjárt fel is hívom.


Magda éppen fürdött, amikor megszólalt a készüléke. Miközben erős napbarnított lábán dúsította a habot, arra a kislányra gondolt, aki nem merte megközelíteni a tanyát délután. Milyen kopott, milyen szerencsétlen! Minden előnytelen rajta. A külseje, a ruhája, a beszéde. A világnak csak egy aprócska szegletét ismeri. Abból is a legrosszabbat. Pedig látszik rajta, hogy okos, csak tapasztalatok híján él. Nincs világismerete.
A telefon csak nem hagyta magát. Csilingelt szakadatlan, egyre hangosabban. Magda tudta, hogy ez Barna lesz, de nem volt kedve beszélni vele. Azon már hála Istennek túl jutott, hogy felzaklassa. Igazság szerint azt sem érti, hogy mi keresni valója van neki itt. Miért hozta, csaknem kényszerítette ide a férfi, és mi volt az, amiért ő idejött elvei ellenére? Hiszen már nem tartoznak egymáshoz, és nem is tartoznak egymásnak semmivel. Még egy árva telefonhívással sem. Az is igaz viszont, hogy Barnának fogalma sincs róla, milyen jót tett vele, hogy ide került általa. Neki most éppen erre a csöndre, erre a magányra, erre a szépséges környezetre volt szüksége, hogy magához térjen. Máris érzi, hogy elmúltak belőle a feszültségek, eltűnt a keserűség, és az önvád.  Újra tud élni.
Öt évet éltek egymás mellett, azt is tudta róla, amit érez, nem csak azt, amit letagad. Az öt év emlékezetesen szép volt. Megérte, még akkor is, ha kihunyt az érzés. Ami volt, szívmelengető, harmonikus, és biztonságos. Barna harmad éves volt az egyetemen, amikor összeköltöztek, és el kell ismerni, nagyszerű volt élni mellette. Magas, félszeg, szőke fiú volt, amikor bemutatta a szüleinek, akiknek azonnal megnyerte a tetszését. Igaz, nem nagyon lelkendeztek, hogy csak úgy összeköltöznek esküvő nélkül, de ők bíztak egymásban, és önmagukban. És nem is volt semmi baj.
Ő dolgozott, a fiú tanult, kevés pénzből éltek, de tudták, hamarosan kikerülnek a pénztelenségből, ha Barna is dolgozni kezd. Vacsorára mindennap telt, a lakás melengető ölében a szerelem mindent megszépítő élménye mellett a nehézségek eltörpültek. A szerelmet meg nagy kanállal fogyasztották. Amikor egymásba fonódtak, mintha tűzijáték millió csilláma borította volna be a szobát, testük egyetlen nagy diadalban olvadt össze, s ők voltak a világ leggazdagabb emberei. Nem is vágytak többre.

A hétköznapok, amelyek a diploma ünnepélyes átvétele után következtek, egyre szürkébbek lettek. Nem a szerelem fakult meg, hanem a lehetőségek tűntek egyre távolibbnak. Most tudatosult bennük, hogy a szakvizsga után egy ügyvédi irodát megnyitni pénz nélkül lehetetlen. Ha nem szereznek valahonnan pénzt, Barnából legfeljebb kifutófiú lehet egy sokpénzű, de közepes ügyvéd irodájában. Ezután elúszik minden lehetőség. Lehangoló jövő előtt álltak.
Ebben az időben jött haza nyugatról Barnának egy régi ismerőse, aki arra biztatta őket, menjenek ki külföldre szerencsét próbálni. Ugyan már! Nagyon jól tudták, hogy ott kinn éppen elég az ügyvéd, ott sem rájuk várnak.
Kerekes Laci a feleségét is magával hozta, és ők ketten egészen jól összebarátkoztak. Karola nagyon büszke volt két szép gyermekére, állandóan a maga közelében akarta tudni őket, és mindent meg is tett értük, de néha furán elszomorodott. Egyszer aztán elsírta, hogy amikor olyan, de olyan szegények voltak, mint a templom egere, és semmi kilátásuk nem volt a felemelkedésre, ő egy kisbabáját úgy hordta ki, hogy tudta, soha sem lesz az övé, mert egy dúsgazdag család hatalmas összeget ígért, ha örökbe adja nekik. Elvállalta. Ez az összeg biztosította Laci szakmai indulását. Tényleg szükségük volt a pénzre. Ennek ellenére magától soha oda nem adta volna. Csak a Laci győzködésének engedett. De nem tudja magának megbocsátani, hogy azt a benne nőtt, belőle lett gyermekét el tudta adni. Azóta is állandó önvád kínozza. Az ura ugyan nyugtatgatja, hogy nagyon jó dolga van annak a kicsinek, nem hiányolja az ő szeretetét, mert nem is tud a létezéséről, de nem tudja túl tenni magát a történteken.
Ő akkor még nem egészen értette ezt az érzést, talán még nem érett meg az anyaságra, nem tudta átélni az asszony bánatát. Csak azzal vigasztalgatta, milyen kedvesek és szépek ezek a kicsik a közelében.
Később el is felejtette ezt az élményt, mert a saját gondjai lefoglalták. Látta, hogy hiába erőlködnek, semmire nem haladnak, Barna egyre türelmetlenebb a tehetetlenségtől, mert nem talált olyan ügyvédi munkaközösséget, pláne önálló ügyvédi irodát, ahol nagy pénz lefizetése nélkül befogadták volna gyakornoknak. A szülők támogatására egyik oldalról sem számíthattak. Végre sikerült egy idős ügyvéd mellé bejutni úgy, hogy már előre nagy összegű törlesztést vállalt arra az időre, ha végez.
Magda számára is nehéz idők voltak ezek. Végül hosszas vívódás után elhatározta, hogy kimegy egy időre dolgozni külföldre Karoláék közelébe. Legalább a nyelvet is gyakorolja, kinn takarítást vállal lakással, ellátással. Ha semmire nem költ, hazahozza a pénzt, és megoldódik a sorsuk.
Amikor Barnával közölte, milyen döntésre jutott, a fiú hallani sem akart róla.
- Felejtsd el mielőbb ezt a szamárságot! Egyáltalán, honnan szedted ezt a lehetetlen ötletet? Akárhonnan, állítsd le magad nagyon gyorsan! Mi lenne itt velem nélküled? Hiszen te vagy a lelkem, testem, kezem, lábam! Meg se tudnék élni egyedül. Ki főzne, mosna rám? Kihez bújnék éjszakánként? Nem, szó sem lehet róla! Tegyél le róla!
Istenem, milyen boldog volt akkor! Érezte, hogy fontos szerepe van Barna életében. Ő a levegő, a szerető, a minden. Örült, hogy így döntött. Most rajta múlik a szép, közös élet. Mert természetesen döntött. Pontosan ennek a boldogító kitörésnek a birtokában.
- Barnuska, nem megyek hosszú időre! - duruzsolta a fiú fülébe. - Te itt most le vagy foglalva a vizsgáiddal, és a sok szép érdekes feladattal. Ezen múlik, hogy ügyvéd lehess. Talán jobb is, hogy nem vagyok itt, nem vonlak el a tanulástól. Csak zavarnálak. Aztán, amire hazajövök, te végzett ügyvéd leszel, én összegyűjtök annyi pénzt, hogy a tartozást is kifizethesd, meg az ügyvédi pályafutásodat is elkezdhesd. Akkor aztán ásó, kapa, nagyharang sem választhat el többé bennünket. Ezt már eldöntöttem. A kettőnk érdekében. Kérlek, ne tiltakozz!
- Elment. Tele reménnyel, bizalommal.