Kőhalmi Levente: Halott művész

Színre most csend,

üres e nagy porond,

itt most mindent

elmond a nagy kolomp.

Művészünk haldoklik,

veszte lész – jó bolond,

estelent fuldoklik,

nem soká tart e gond.

Rendek előre itt,

alszik most e dőre,

őszinte kegy s a hit

kerül majd szemfödőre.

Lázának vége már,

lélegzetnek is,

csendes út ez, pőre vár,

mely halottkertbe visz.

Ragadd jól lakhelyét,

s ereszd mélyre, földbe.

Márványok erejét

futtasd rajta körbe.

Tégy reá koszorút,

virágokkal sződd be,

vágj arcot, szomorút,

majd felejtsd el örökre.