Gyakran
álmodom felőled,
pedig nem ismerlek.
Ring velünk egy folyón a csónak,
nincs itt most helye szónak.
Hűvös szél fújja felénk az estét,
csónakunk hunyorgó csillagok lesték.
Sima a víztükör, köröket rajzol az evező,
szürke felhők mögül ezüst Hold bukkan elő.
Végtelen messzire vezet a halk folyó,
sehol sem látszik már eltévedt hajó.
Távolban felsejlik aprócska sziget,
menedék elveszett lelkeknek.
Kéred, hogy oda vigyelek,
lapátom lágyan szeli a vizet.
Közeledik a rejtélyes sziget,
Egyedül vagyok veled,
rám települ a rettenet,
Árny vagy, aki élt,
hirtelen eltűntél.
Tóth Sarolta
Szép!
VálaszTörlésKedves Ditta
VálaszTörlésköszönöm a dicséretet. Másoktól nem kapok véleményt, de értem. én sem írok kommenteket, mert nagyon erőtlen és fáradt vagyok, tehát nem is várom, hogy olvassanak, írjanak. Eddig föltett írásaimat köszönöm neked, de látom, már te sem látod értelmét verseim további publikálásának, mert 0 komment van alattuk.
nem fontos, hogy a továbbiakban feltedd, én sem küldök.
Riba Ildi ajánlotta, de hozzájuk sem írok már, mert egy férfi mélyen megsértett, és ezt a halál közelségében nem tudom elviselni.
Vannak barátaim másutt, ahol ezt ismerik és elfogadják.
szeretettel búcsúzom Karolina