Beton-cseppként őrzöd könnyed, mosolyod.
Belőle építkezel, habzsolod.
Fényed és árnyad megköt, úgy nehezül
arcodra fénylőn, édes-keserűn
mintha az egész világ szakadna rád,
s próbára tesz, a bajban mennyit érsz,
ha hallja vészben fuldoklók jajszavát
őssejtnyi léted, míg Istenig érsz,
s a partot-érés örök reményét is
a pórusaidba vésed konokul
-legyőzve magad, hogy hinni tudj mégis-
ha majd a könnyed mosolyba fordul.
Seres László
a partot érés örök reményét is...
VálaszTörlésüdv, kedves László
Köszönöm Kedves Tibor, örülök szavaidnak itt is....)))
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.