Ha nem lenne papírom
sem tollam,
a homokba írnám
az életem.
A partot mosná
a tenger
vagy Duna,
mindegy lenne énnekem.
Velem lennél a szavakban,
az apró törmelékben a szívünk,
s a vágy.
Innánk a szerelem
éltető óhaját.
A gondossá tervezett
holnapok álomvilágából
újra ébrednék
egy örökkévalóságban:
Veled.
Isteni világban megfesteném
az arcot,
mely fentről figyelné
a végtelen eget.
Horváth Lívia
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése