Kapolyi György: Padlizsán

Miket motyogsz itt összevissza?
Kusza gondolataid, csak egyre inkább idegessé teszik az embert, csak hallgatlak, és eszembe jut, mennyi rendes ember hal meg naponta, te meg még élsz. Valami kapitális félreértés áldozataként vagy még látható, és sajnos hallható, agyonterheled a környezetedet a hülyeségeiddel.
Amúgy, láttál már fán pókot, adj a seggemre egy csókot. Na, most, ha látnád a képedet, olyan buta pofát vágsz, hogy szinte szeretetreméltó.
Most erre nem tudsz mit mondani? Hát, törd a fejed, mert az, hogy előremeredő tekintettel gesztikulálsz, és szaggatottan veszed a levegőt, még normálisnak is hatsz, na, ne bízd el magad, csak pillanatokra sikerül.
Kimész a temetőbe, viszel egy pár szál virágot, átprogramozod magad valami lírai szerepre, és el is hiszed.
Művészi módon, be tudsz beszélni magadnak bármit, és elhiszed.
Holott, ha valaki tuja, hogy egy hivatásos hazudozó vagy, hát az te vagy.
Szinte lábíjhegyen lépdelsz a békés hantok között, a rég hunytak porladt emlékei felett, és eszedbe sem jut, hogy idekerülsz te is.
A fejfádon rajta lesz, hogy itt fekszik egy idióta, aki azért nem itt nyugszik, mert képtelen nyugodni.
Akit már életében elfelejtettek, mert veled mást sem lehet csinálni, mint azt is elfelejteni, hogy valaha is voltál.
Bár, ha igazságos akarok lenni, te vagy akkora pancser, hogy rád érdemes emlékezni.
Te, biztos három lábbal, és harcsauszonnyal születtél, meg a bába is ráült a fejedre, véletlenül. Micsoda pech! Persze nem neked, hanem szerencsétlen anyádnak.
Te biztos kisegítőbe jártál, sóbálvány szakon, és ott is háromszor jártad az elsőt.
Mert nincsen rózsa, tövis nélkül… mondod.
Ha ezt magadra értetted, akkor meg kell, kérdezzelek, hogy hol a rózsa?
A Sárdi János énekelte annak idején, hogy”Rózsalevél, fel kapa szél”…  ezt hívtuk otthon kapadalnak.
De félre a tréfával, nincs olyan katasztrófa, amin nem lehet röhögni, ha éppen akar valaki.
Mert színház az egész világ – mondja Sakespera, és milyen igaza van!
Leszünk, vagyunk, aztán nem vagyunk sehol.
Hát, mi ez, ha nem egy idülten rossz, és hibás burleszk?

Azt mondod, hogy csak jár a szám, ész nélkül, bele a vakfrancba. Hát, ebben is van valami igazság, mint mindenben, ami egy szájon kijőve lát napvilágot.
Tudnék világmegváltó bölcsességeket is pufogtatni, amik semmin nem képesek változtatni, azok is csak szavak, szavak, egy szájöblögető gégegimnasztikai gyakorlat.
Segítsük az éhezőket, ne zabáljuk el előlük a kaviárt, és remeterákot. Jó. Na, akkor kitör a bőség? Arról nem is szólva, hogy a helyeslő bólogatásokon kívül, nem történne semmi. Mert a népek, olyanok, mint te. Csak mondod a képtelen marhaságaidat, amiket meg sem hallgatnál normál körülmények között, de így, hogy te mondod, így kénytelen vagy meghallgatni. Micsoda hazafias önfeláldozás!
Te, csak a marcipán hazafiak széles táborában vagy érvényes, és azzal vigasztalod magad, ha nagy disznóságot csinálsz, csak a fele büntetésedet kell leülnöd, a másik felét állhatod.
 A börtönviszonyokat ez határozza meg, szinte már egy wellness kategória, ha igazoltan nehéz gyermekkorod volt, még talán madártejet is kapsz. Hülye lennél nem visszaesni.
De sem dühöngeni, sem sírni nem érdemes semmin, minden úgy jó, ahogy van. És az, hogy egyikünk sem tudja, hogy hogy van, na, látod, ezen az egy ponton, egy véleményen vagyunk. Mert végső soron, minden nézőpont kérdése, ügyek nincsenek, csak ha csinálsz valamiből. És amilyen dilinós vagy, te csinálsz is. Igaz viszont, hogy nem ülhetsz egész nap a kocsmában, valami szellemi munkára is szükséged van.
De hiába várom évek óta, hogy valami korszakalkotót böffenj ki magadból, úgy tűnik, ez részemről egy Szentivánéi álom marad. 
Hidd el, jobb, ha kussolsz, nem kell küzdened, így is ordít rólad, hogy egy szalmaember vagy, az Ózból.

Nnna… Már látom a tekinteteden, hogy kezdesz erősen fáradni, akadozva tudod csak követni éteri elmefutásomat. Hiába, neked nem csak gondolataid nincsenek, de állóképességed sincs. Ugyanakkor, van képed az emberiség problémáiról szónokolni, lekezelni másokat, elmondani, hogy mit, meg hogy kéne csinálni. Szánalmas fontoskodó vagy, nincs mese.
Majd ha ezek ellenére is, kineveznek egyszer katasztrófaügyi népbiztosnak, akkor hajlandó leszek nyilvánosan elnézést kérni tőled.
Mert minden megtörténhet, földön és egen. Ha Isten akarja, a kapanyél is elsül – mondja az közmondás, amiben azért van valami…


Kapolyi György