Kapolyi György: "Árok is van, gödör is van"

Árok
 
Én hiába beszéltem neki.
Annyi volt az esze, mint egy döglött lónak.
Százszor is elmondtam neki, hogy nem kell azt az árkot átugrani, odább van a kis fahíd, idejébe belefér addig elmenni, és ott kényelmesen átjöhet.
Mindig meg is ígérte, aztán elfelejtette.

Tegnap aztán- mikor az a nagy eső volt- elment a kocsmába rexezni.
Láttam a konyhaablakból, hogy jön haza.
Kissé tántorgott, de gondolom azért, mert a szemébe vert az eső.
Egyszer csak látom ám, hogy nekifut , onnan a fakereszttől, aztán, zsupsz, már ugrik is.
Egyből bele az árok közepibe.
De hiszen az tele volt vízzel…
Tele hát. Ekkora esőnél mindig tele van.
Aztán mi volt?
Hát mi lenne.
Azóta nem láttam.


Gödör

Ismeri maga a Pistit?
Hát hogyazistenbe ne…
Az ássa a kutakat, meg ha temetni kell, hát a sírgödröket is.
Azt a Pistit mindenki ismeri.
Hát azért ez nincs így, a folyón túl már nem ismeri senki.
De mi innen vagyunk- nem vette észre?
Már mitől ne tudnám.
Aztán mit akar azzal a félkegyelművel?
Még pünkösdkor kezdett egy gödröt ásni a templom, és a régi temető között.
De hát ott nincs is semmi hely!
Nincs hát. Aztán már jó mélyen járt, mikor egyszer csak a gödör sötét mélyén nagy lett a csend.
Délbe jött az asszonya, hozta neki az ebédet.
De sehol a Pisti.
Gondolta- biztos befeküdt a sírkövek közé az árnyékba és elaludt.
De nem találta sehol.
Na, elkezdett sivalkodni azon az éles hangján, kiszaladt a plébános Úr is, meg a szomszéd házakból az öregasszonyok, mindenki a Pistit kezdte keresni.
Nem volt az se égen, se földön.
Még a gödörbe is leengedtek egy szekérlámpát, de sose értek az aljára.
Aztán mi lett?
Hát mi lenne. Betemették a gödröt, nehogy valaki beleessen.
A Rózsimama szerint, beleáshatott egy sírba, onnan megnyílt a pokol, és berántották a halottak.
Te szent habakkuk…és maga ezt elhiszi?
Tudja a rossz nyavalya…de az biztos, hogy én azóta a másik oldalán
Járok a templomnak – ha megyek  piacra.


LÖVÉSZÁROK

Na és abban mit szoktak lőni?
Mondja- nem hülye maga egy kicsit?
Abból kifele szoknak lőni, aztán jól lekushadni, nehogy az ellen- aki visszalő, eltalálja a lövőt.
Aztán ez addig megy, a még valamelyik eltalálja a másikat.
Akkor mi van?
Akkor vége a lövöldözésnek.
Az van…


VÁRÁROK

Az meg minek?
Hogyhogy minek? Hát, hogy körülvegye a várat.
Raknak bele vizet, meg hegyes karókat, ha jő az ellen, hát jól belemegy.
Hát hallja, ez egy goromba valami.
Az hát. Azért van, hogy védje a várat.
De hát, az ellen is barátságtalan, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
Ja.
Békák is vannak az árok vizébe?
Nem mindegy az magának?
De mindegy.
Akkor ne kérdezzen tőlem ilyen hülyéket…


Kép: Gombaanyó Kapolyi György alkotása