Nem örökzöld az élet fája,
ősszel leperegnek a levelek,
fagy kopogtat, dér fehérlik,
ködöt borít a tél a tájra,
mintha az elmúlás
a tájnak is fájna,
süvöltve sírnak a szelek.
Házukba húzódnak az emberek.
Öreg ember szeme ködösen lát,
deresedő haján fehér a fény,
szívében a szikkadt álmok
siratják tűnő életét.
Testében fájdalom,
lelkében szelíd gyász,
halál hintóján utazik,
utolsó útja halálos nász.
Tudja, neki már nem lesz több tavasz,
nem hajt rügyeket a száraz ág,
de az életfa lombosodva
még évszázadokig virul tovább,
folyamatosan megújul, bár
letörik minden kifáradt része,
nem örökzöld virág, levél,
de nedv kering a fában - élet-vér.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése