Kőhalmi Levente: Elégia
















Miért ragyog kéken a dombokon túl,
s szárnyal át bércen, hol csak rettenet az úr?
Kinek higgyek? Kiben vesszek el?
Ha találok olykor bálványt,
kitől kérjem, hogy eresszen el?
Mások miért nem érzik e magányt?
Ki szeretett belém,
ki áldoz félelmet,
mikor csak erőszak szül reményt?
Most bolond, ki vár esélyt,
és adja nékem életét,
mert szűziesen vetél.
Kért tőlem nemesen esetlen testet,
akarja ajkára sebesen e rendet,
teremtne éretlen talajból termőföldet,
szerezne őserdőben értetlen értéket,
de sohasem tartja a mértéket,

mert számára nemlétező dolog a könyörület.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.