Seres László: Ráncaid

hullám-verte arcvonásban

porcelán szépséged védjegye,

mint megannyi színes

korallzátony.

Gyűlnek az évek,

az imák,

fohászok.

Bennem ring mind ma is.

Megnyugtat,

felkorbácsol,

hogy naponta megvédjelek

időtől,

viharok haragjától,

mely egekig szökik.

Visz,

repít,

rám simul, mint az árnyék.

Ölel,

csókol,

eléget.

Letépi láncaim,

hogy hozzád visszatérjek.

Ne félj,

többé baj nem érhet.

Összezárt útitársakként 

együtt haladunk

a hullámtalan

narancs-öblökig,

hol Isten vár, 

megcsendesedik a tenger,

s kisimulnak újra

ráncaink.

 Kép:Horváth Piroska: Föld ráncai