hullám-verte arcvonásban
porcelán szépséged védjegye,
mint megannyi színes
korallzátony.
Gyűlnek az évek,
az imák,
fohászok.
Bennem ring mind ma is.
Megnyugtat,
felkorbácsol,
hogy naponta megvédjelek
időtől,
viharok haragjától,
mely egekig szökik.
Visz,
repít,
rám simul, mint az árnyék.
Ölel,
csókol,
eléget.
Letépi láncaim,
hogy hozzád visszatérjek.
Ne félj,
többé baj nem érhet.
Összezárt útitársakként
együtt haladunk
a hullámtalan
narancs-öblökig,
hol Isten vár,
megcsendesedik a tenger,
s kisimulnak újra
ráncaink.
Kép:Horváth Piroska: Föld ráncai
Igen, kisimulnak, László.
VálaszTörlésKöszönöm, jól esnek reménykeltő szavaid Kedves Tibor...)))
VálaszTörlésAz elmúlás dala. Gratulálok, kedves László: Mila
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.