Nyálkás kis fekete labda
kuporog az ablakomban.
Némán összehúzza magát,
nappal alszik, éjjel vadász.
Villanyoltás után ébred,
a labdából denevér lesz.
Körbe röpköd a szobában,
le-lecsapva zsákmány után.
Lesz is erre riadalom,
félünk egymástól, - de nagyon!
Üldözöm én a partvissal,
ő menekül zaklatottan.
Virrasztok hát egész éjjel,
fogadom, hogy széjjel tépem.
Reggel ott a nyálkás labda
kuporog az ablakomban.´
Gyilkos bosszúmat feladom,
kidobom őt az ablakon.
kollégiumi emlékem
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése