Jobb kezében friss vízzel telt korsót tart,
bal kezében a kosárka, benne elemózsia,
lassan haladó feleség tudja jól, szorgos férje
nagyon várja őt, aratás idején suhan a kasza,
hőség perzsel izmos tetset, sós víz mosogatja,
lelke a kenyérillatát már magába szippantotta.
Párját várja, akinek útját pipacserdő kíséri,
kisfia mögötte játszva virágcsokrát készíti,
közben hangosan kacag, boldogan ugrándozik.
Anya és gyermek fönséges, felejthetetlen szépség,
olyanok, mint az útmenti piroslón mosolygó rét,
a kanyargós úton biztonságos a haladás,
kék égbolt féltve vigyázza léptüket, anyukát
gyermeket, akikkel csendben halad a szeretet.
Szinyei Merse Pál: Pipacs erdő festménye alapján
Szép időszakot örökítettél meg, kedves Mila! Erre öröm emlékezni; mondhatjuk, idilli a kép, de így is érezted, s visszaadni az érzést, nem csekélység. Látom, érzem én is: ilyen az összetartozó, szerető család. :)
VálaszTörlésHangulatos életképet rajzoltál, kedves Mila.
VálaszTörlésHangulatos életképet rajzoltál, kedves Mila.
VálaszTörlés