Lennék levél tavaszi ágon,
virágillatra vágyom.
Lágyan ringatna a szél,
a fák életéről mesél.
Apró magvakból kelnek,
tápdús talajból erednek.
Le a földbe gyökeret hajtanak,
erősen ezekkel kapaszkodnak.
Az ég felé száruk nyújtózkodik,
évről évre vastagodik.
Kamaszodik, ágakat terít,
az ágakra leveleket, virágot kerít.
Termés fakad a virágból,
méhektől kapja a virágport,
gyümölcsöt nevel,
a gyümölcsben magokat rejt el.
Sok gyümölcsnek sok-sok magva,
így szaporodik a fajta.
Dús lombjában kismadarak
fiókáknak fészket raknak.
A lombsátor árnyékot ad,
itt pihennek a vándorok.
Hasznos, szép a levél-élet,
lennék levél, szeretnének.
Így van ez, Sarolta: áhítod a virág illatát, örülnél, ha ringatna a szél, de igazából levélként is az ember vágyát hirdeted - szeretnéd, ha szeretnének. Ezzel a zárással pedig éppenhogy a hiányra, ennek érzetére mutatsz.
VálaszTörlésKedves Gábor!
VálaszTörlésJól látod, szeretném, ha szeretnének - Ady is írta...- ez metaforikus kifejezése ennek a vágynak.
Viszont a falevélnek nem kell gondolkodnia, nincsenek érzései - az öreg, beteg ember terhére van a környezetének akor is, ha ezt közvetlenül nem éreztetik vele.
köszönöm üzenetedet